Minden képkockájában rejlik valami rendkívül szórakoztató, és jól tettem, hogy több év után újranéztem, mert elsőre képtelenség mindenre felfigyelni. Wes Anderson nagy kedvencem, és úgy érzem, itt beleadott mindent. Csodás mestermunka!
A megszokott képi világ és rendezés mellett az apró részletek is egyfolytában rém viccesek, nem lehet egy pillanatra se nem odafigyelni, ha pislog egyt az ember, már le is marad valamiről. Olyan apróságokról is, hogy a Harvey Keitel által játszott Ludwig félmeztelen testén a gyermekrajz-szerű tetkók között a bal felkarján van egy MÁV tetoválás. De kb. 10 másodpercenként van ilyen mellékes apróság, képi poén (pl. a könyvtárszobában, ahonnan eltűnt a fő helyről az A fiú almával kép, az egyik oldalfal mellé úgy mellékesen oda van cseszve a földre az egyik leghíresebb Klimt festmény, és amikor Dmitri észreveszi a képlopást, dühében egy vagyont érő Egon Schiele képet szakít szét a kandalló piszkavasállványon), aranyköpés (pl. ilyen szövegek mint hogy "az attól függ hogy attól függ-e").
Ja igen, a filmben mindenki IS játszik, gyakran pár perces epizódszerepekben is olyanok, akik amúgy főszereplőként elvisznek bármikor egy egész estés mozit a hátukon. Képzeljetek el egy filmet, amelyikben a mellékszerepeket is csupa jelentős színész játssza.
A történet egy kitalált, vélhetően kelet-európai országban játszódik a 20. század 30-as éveiben, egy értékes festmény körül, a Grand Budapest hegyvidéki resortból kiindulva. Többször nézős, nem most láttam utoljára, az már biztos.
