Van, amikor egy cím semmit se mond, de a plakát felkeltette a figyelmemet. A két főszereplőnek annyira szuggesztív volt a tekintete, hogy nem bírtam ellenállni. Fogalmam se volt, mit fogok nézni, aztán egyik ámulatból a másikba estem. Na, nem a hibák miatt, mert az is volt bőven. Zseniális a film, ha egy olyan óriási baklövést el tud felejtetni velem, hogy egy életfogytiglanos rab egyetemre jár szabadon emberek közé. Persze, ha ez nem lenne, akkor borulna az egész történet.
Régen láttam már ennyire nekem tetsző filmet, amely folyamatosan tartotta bennem a feszültséget.
Tim Roth ahogy tud nézni, égő vággyal, ugyanakkor valami félelmes szuggesztióval, teljesen elbizonytalanít.
Julia Ormond pedig a vágyai és észérvei közt vergődő kismadár erőteljes érzékiségével, ugyanakkor pajkosságával vesz le a lábamról. Félelmetes az a laza meggondolatlanság, ahogy viselkedik, bár talán titokban mindnyájan ilyenek szeretnénk lenni.
A film végig túlfűtött az erotikától, a ki nem mondott szavak, pillantások, jelzések teszik nagyon erőssé azt.
Most furát fogok mondani, de ha Azahriah ToiToi sztorija volt a közelmúlt legmegbotránkoztatóbb WC-s botránya, akkor számomra ebben a filmben valósult meg a legszebb WC-s szexjelenet. Elfelejtettem, hogy hol vannak, elfelejtettem, hogy „csak„ színészkednek, szinte átsütött a vágy és az érzékiség a filmvásznon. Nagyon jól működött köztük a kémia.
Mire elhessegettem volna a félelmeimet, jöttek a következmények, amivel józan ésszel már az elején számolni kellett volna, a börtönlakók fenyegetései.
Jöttek a nehézségek, és mérlegre tevődött, hogy a főszereplők érzelmei valósak-e, kibírják-e a sok megpróbáltatást.
A végét kicsit elkapkodták, nyitott kérdés maradt. A nézőkre bízták, hogy a szerelmesek találkoznak-e még valaha ezek után vagy sem. S azt is nekünk kell eldönteni, hogy Philip voltaképpen jó ember-e, vagy sem, a felmentést csak mi adhatjuk meg.
74 A szerelem börtönében (1994)
dráma | krimi | romantikus | thriller
