Munkahelyi mészárszék

2024.01.26 19:03 Kóborló Olvasottság: 151x

6

Hallottam már különféle dolgokat a 2016-os Greg Mclean által rendezett A Belko-kísérlet című filmről, de jómagam csak az elmúlt napok során jutottam el eme film megtekintéséhez. Nos elsősorban az én érdeklődésemet a filmmel kapcsolatosan az keltette fel, hogy adva volt egy olyan rendező személye (Greg Mclean), akinek az eddigi rendezői munkásságában (Wolf Creek 1-2, A fenevad) nem igazán csalódtam, továbbá jelen filmünk forgatókönyvírójának (James Gunn) a neve is igazán jó kis kedvcsináló volt elöljáróban. Ha mindehhez hozzávesszük még a filmben hol kisebb, hol pedig nagyobb szerepeket betöltő színészek neveit is (John Gallagher Jr., Tony Goldwyn, John C. McGinley, Owain Yeoman és egyáltalán nem utolsósorban még Michael Rooker), akkor máris szinte az egekben volt a kíváncsiságom eme produkcióval kapcsolatosan. Ezen dolgok ismeretében nézzük hát, hogy milyen is lett A Belko-kísérlet című produkció!

Maga a film történetét egyáltalán nem nevezném egyedinek, hisz már e film előtt is számos más produkció foglalkozott kimondottan hasonló történeti témakörrel (többek közt ilyen volt az 1997-es Öld, ahogy éred! vagy a 2000-es Battle Royale, de még akár a 2009-es Bérgyilkosok viadalát is ide sorolhatjuk). Bár az is igaz, hogy a fentebb felsorolt filmek egytől egyig kicsit eltérőbbek voltak jelen filmünk történetétől, de mindegyiknek a története azzal foglalkozott, hogy vajon meddig képes elmenni az ember egy olyan szituációban, amely a film történetét képezi, továbbá hogy meddig tud egy ilyen helyzetben az ember ember maradni, és hogy mikortól válik egyfajta ösztönlénnyé, amelynek csak a túlélés lebeg a szeme előtt. Egyszóval A Belko-kísérlet című filmet tekinthetjük egyfajta pszichológiai kísérleti produkciónak is. Továbbá a film történetét még abból a szempontból is dicsérhetjük, hogy bőven hagy időt a filmbéli karakterek bemutatására és azok hátterének a boncolgatására, ráadásul mindezt teszi nagyon is tudatosan, hogy még fájóbb legyen majd a nézőnek az, amikor elveszíti eme karakterek egyikét. Nekem személy szerint az is kimondottan tetszett a film történetében, hogy jó pár különféle álláspontok ütköztetésére is hagy elegendő teret, ezáltal pedig egyáltalán nem egy esztelen mészárlás az egész film (persze a gore-t és a brutalitást kedvelő horrorrajongók is megkapják a maguk nem is oly kis fejadagjukat a játékidő végére, ezáltal pedig ki is merem jelenteni, hogy az érzékenyebb lelkületű emberek inkább kerüljék eme produkciót). Na meg persze mindenképp szót érdemel még a történet befejezése és annak az igencsak szokatlan magyarázata, ami bár egyáltalán nem kielégítő, de azt a célt maximálisan el tudta érni nálam, hogy még napokkal a film megtekintése után is velem maradjanak a látottak, illetve a hallottak.

Mint már ahogy feljebb írtam, a filmbéli szereplők közt talán csak Michael Rooker neve az, akit nem sorolnék a tipikus karakterszínészek közé, de a többi filmbéli karaktert egytől egyig olyan színészek töltötték be, akikkel leginkább sorozatokban találkozhattunk, de ez semmit nem vesz el attól, hogy parádésan alakították a rájuk bízott szerepeket.

A filmet több szempontból is igencsak kreatívnak találtam, ugyanis nem csak a különféle elhalálozások és gore jelenetekben élték ki magukat a készítőik, hanem mindezen kreativitás még bőven megtalálható a különféle történeti elemekben is, ezáltal pedig a filmben egy perc üresjárat sincs. A története tehát sodró lendületű, ráadásul izgalmakban is bőven lesz majd részünk benne, viszont úgy érzem, hogy a készítők kissé mintha beáldozták volna a félelemkeltést mindezekért, ami egy apróbb negatívuma számomra a filmnek. Továbbá jómagam a film lezárását is egyfajta kisebb negatívumnak éltem meg, ugyanis nem kaptam meg azt a bizonyos lelki kielégülést tőle, amire annyira ácsingóztam a film nézése során.

Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy A Belko-kísérlet még az egy-két apróbb negatívuma mellett is egy jól sikerült film lett, amelynek mind a története, mind pedig a filmben látottai, képesek jó ideig a nézőjével maradni. Nálam mindez bőven megér négy erős csillagocskát.