Ha már Mary Shelley jól ismert klasszikus rémtörténetére hivatkozik egy film, az mindenképpen figyelemreméltó. Frankenstein doktor és teremtményének tragikus története többször is feldolgozásra került a filmek világában, és kíváncsi voltam, hogy 2024-ben mit szeretnének üzenni a jól ismert sztorin keresztül.
Az első csalódás is pont ezzel kapcsolatban ért. Se Frankenstein, se teremtmény. Csupán egy villámcsapás által életre kelt zombi, akinek hiányzik a füle, az egyik karja és a férfiassága. A múltjáról semmi lényegeset nem tudunk meg, ő maga pedig csupán hörögve képes kifejezni magát. (Death metal rajongók előnyben!) És büdöset könnyezik. Nem mintha ez sokat számítana a történet szempontjából, de valamiért jó poénnak találták az alkotók. Azt félve merem feltételezni, hogy esetleg arra próbálnak ezzel utalni, hogy hedonista világunkban egy szomorú ember mennyire taszító.
A történet alaphelyzete inkább az ősrégi (1992-es), Kőbunkó című filmmel mutat hasonlóságot. Legalábbis abban, hogy egy lúzernek beállított tini szerez magának egy föld alatt konzerválódott barátot, aki koszos, nem beszél, csak gügyög, és egy rég letűnt korban szocializálódott. Viszont kiváló társaságnak bizonyul, amikor hallgatni kell egy tini nyomorát. Be lehet öltöztetni hülye ruhákba, lehet rejtegetni a szekrényben, és amikor megjelenik, arra változatos, kínosabbnál kínosabb gegeket lehet felépíteni. Az infantilis poénok elől ebben a filmben sem sikerül elugrani.
A cselekmény nem túl bonyolult. Egy fiatal lány a szabadidejében egy elhagyatott temetőben régi sírköveket satíroz (akárcsak Mädchen Amick az Alvajárókban). Kiemelt figyelmet fordít egy fiatalember síremlékének, akivel „bizalmas viszonyba” kerül. Rövidesen bekövetkezik a csoda, egy vihar során egy jól irányzott villámcsapás véget vet a szerencsétlen fazon örök nyugalmának, hogy aztán összeakadjon a labilis tinilánnyal, akivel egymást segítve végül mindketten teljes életet élhetnek. A módszereik azért hagynak némi kívánnivalót maguk után. Az életbe visszatért srác kinyírja a csajt szekírozó ismerősöket, cserébe a lány felvarrja a fiúra a friss hullákról lenyesett, róla az idők során lerohadt testrészeket. A sikeres beavatkozások után pedig következik az új szervek kilökődését megakadályozó elektromos terápia, egy zárlatos szoláriumgépben. Ezek után nem is tudom, hogy mit mondhatnék még.
Letaglózó a film látványa. Egy Madonnába oltott Cyndi Lauper megjelenésű lány kínlódik Tim Burton hátrahagyott kellékei között, egy életre kelt hullával. Röviden és tömören ezt láttam több mint másfél órán keresztül a vásznon. De vajon mit akartak kifejezni ezzel az alkotók? Mintha két klimaxos hölgy egymást támogatva tárná elénk azt a megdöbbentő felismerésüket, hogy a fiatalságuk 20-30 évvel ezelőtt véget ért, és már javában a B oldal forog életük lemezén. Vannak, akik ilyenkor sok-sok pénzért szakemberhez fordulnak segítségért. Vannak, akik ismerőseiket, netán családtagjaikat nyomasztják. Diablo Cody forgatókönyvíró és Zelda Williams rendező azonban a gyanútlan mozilátogatóra zúdítja minden frusztrációját, és még (vélhetően) keresnek is rajta. Én pedig csodálkozva nézem, amint az innen-onnan összehordott jelenetek végül is összeállnak történetté.
77 Lisa Frankenstein (2024)
Az elismert író, Diablo Cody szerelmi története egy meg nem értett tinédzserről és középiskolai szerelméről szól, aki történetesen egy jóképű hulla. Miután egy sor... több»
Szereplők: Cole Sprouse, Carla Gugino, Kathryn Newton, Ritchie Montgomery, Jenna Davis
