2024.04.04 16:41 xXx Olvasottság: <100x
0

„Hogyan kell egy férfiúnak tartania egy kétszersültet? Úgy, hogy abból a kétszersültből áradjon a férfiasság.”

Hol vannak a nagy olasz és francia színészek, akik megnevettették az embert? A film címe alapján sosem néztem volna meg, ha az egyik rokonom, aki szociokrimikben utazik, nem erőlteti rám. Kivételesen nem bántam meg. Imádom, az egyik kedvencem lett a szellemes humorával, szívhez szóló pillanataival és a cselekmények komikus fordulataival. Az eredeti történetet Jean Poiret-nek köszönhetjük.

Ebből a színműből varázsoltak egy nagyszerű filmvígjátékot a forgatókönyvírók és a rendező: Edouard Molinaro. Két férfi, Renato Baldi (Ugo Tognazzi) és az élettársa, Albin Mougeotte/Zaza Napoli (Michel Serrault), akik már nem mai gyerekek, kicsit kopaszodnak, kicsit el vannak hízva, és egy hírhedt és botrányos Saint-Tropez-i szórakozóhely tulajdonosai. Olyan emberek, akik jószívűek, jó szándékúak, szeretik egymást, és felneveltek egy fiúgyermeket. Színesebbé teszi a történetet, hogy a féltékenység zöld szemű szörnye itt is felbukkan napról napra, és a civakodások is mindennaposak.

„Hogyan kell egy férfiúnak tartania egy kétszersültet? Úgy, hogy abból a kétszersültből áradjon a férfiasság.”

Ennek a „kiegyensúlyozott” életet élő párnak a megszokott kis élete összeomlani látszik, amikor a nevelt gyermekük, Laurent (Rémi Laurent) bejelenti, hogy megnősül, és egy lánynak a kezét kérte meg. Innentől kezdve vágtáznak a szakadék felé szereplőink, minket is magukkal vonszolva, de élvezzük az utazás minden egyes percét. A szobalányuk, Jacob (Benny Luke) is jócskán hozzátesz a történethez. A film a csúcspontját akkor éri el, amikor az ifjú ara és szülei látogatóba érkeznek főszereplőinkhez. Az ara édesapja, Simon Charrier, (Michel Galabru, akit jól ismerhetünk a csendőrös filmekből) az erkölcsvédő liga főtitkára, így veszélyben van mindenki. A párocska megkísérli a lehetetlent, vagyis egy tradicionális családképet próbálnak bemutatni. Albin beöltözik egy idős asszonynak, és úgy mutatkozik be az ara szüleinek mint Laruent édesanyja. A bemutatkozást Jacob hangos röhögése töri meg. Innen már nincs visszaút. Végig kell játszaniuk a szerepet, amit magukra vállaltak. A botrányba fulladt vacsorának rengeteg apró összetevője van. A teríték, ahol a tányérokra görög játszadozó fiúk vannak festve, Jacob mezítlábas felszolgálása, egy paróka és az, hogy közben megérkezik az igazi mama, Laurent édesanyja. Mindenre odafigyeltek a film készítői. Az apró hümmögéstől a sóhajoktól kezdve a lengőajtó nyikorgásán át a jelmezekig és a díszletig. A zene nagyon kellemes, köszönhetjük: Ennio Morricone-nak. Szerethető és emberközeli a történet. Mindenkinek ajánlom egy nehéz nap után! Csak az eredeti szinkronnal (Márkus László, Sinkovits Imre) élvezhető szerintem! Jó szórakozást!

szatíra | vígjáték

Armand és Albert egy átlagos házaspár a saját maguk által szabott furcsa szabályokkal. Van néhány heppjük, de hát kinek nincs. Békésen eveznek az elmúlás tengerén, mígnem... több»

0