A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió a közel egy évszázada tartó fennállása során számtalan monumentális történelmi filmmel lepte meg a nézőket, de mind közül talán a legkiemelkedőbbeket alighanem az ötvenes és a hatvanas években készítette el. Az 1963-as Kleopátra például a korszak legnagyobb költségvetésű filmjének számított, de korábban az 1959-es Ben Hur még ennél is grandiózusabb megvalósításokkal rukkolt elő.
A film munkálatait számos pletyka lengi körül, amelyeknek noha van némi valóságtartalmuk, a legtöbb mára azonban már cáfolható. A Ben Hur legemlékezetesebb jelenetei közé alighanem a legendás fogatverseny tartozik, amely amellett, hogy elképesztően pörgős, brutális is. A verseny során Judah kis híján kizuhan a saját fogatából, egyenesen a lovak patái közé, ám az utolsó pillanatban sikerül megkapaszkodnia és visszamásznia. A valóságban nem teljesen így volt tervezve a jelenet. Judah Ben Hurt alakító Charlton Heston dublőre nem más volt, mint a rendező fia. A rendező rettenetesen megrémül a felvétel során, hiszen egy pillanatig azt hitte, éppen a saját fia halálát rögzítették a felvételekre. A dublőrnek szerencsére sikerült megúsznia az egészet néhány horzsolással és vágással.
Ritkán esik azonban arról is szó, hogy a Ben Hur az egyetlen olyan történelmi és vallásos témájú film, amelyre áldását adta maga a Keresztény Egyház is. Lew Wallace regényét ugyanis még XIII. Leó pápa áldotta meg kötet megjelenését követően. Évtizedekkel később pedig a film 2016-os változatában, csupán néhány kisebb jelenet erejéig Jézus szerepében látható Rodrigo Santorot maga Ferenc pápa is megáldotta, ezen túlmenően pedig a szóban forgó klasszikus, 1959-es változat az egyetlen olyan vallásos tematikájú film, amelyet az egyház is jóváhagyott.
Az egyházi mellett a világi méltóságok közül Hirohito japán császár is különösen nagy érdeklődést mutatott a film iránt. A Ben Hur volt ugyanis az első olyan nyugati film, amelyet maga az uralkodó is megtekintett felesége társaságában. Közel hatvan éve már, hogy a Ben Hur a mozikba került, a látványt és a történetvezetést úgy tűnik, nem igazán kezdte ki a mai napig sem az idő vasfoga.
