A kép forrása: Photo © Camino FilmverleihA dán rendező a Politiken magazinnak adott interjújában beismerte, hogy hosszú ideig küzdött alkohol- és drogproblémákkal, elmondása szerint azonban jelenleg tiszta, de továbbra is kezelésekre jár, hogy végleg megszabaduljon függőségeitől. Lars von Trier tagja az anonim alkoholisták csoportjának is, melyet napi rendszerességgel látogat.
Az 58 éves rendező az utóbbi években többször okozott felháborodást nem csupán provokatív filmjeivel, de nyilatkozataival is. Az egyik legemlékezetesebbre 2011-ben került sor, amikor a Melankólia Cannes-i bemutatóján azt mondta, hogy megérti Hitlert mint embert, és szimpatizál vele, és bár hozzátette, nem ért egyet a zsidók meggyilkolásával, a sajtó és a szakma azonnal feketelistára tette, és kitiltották a rangos fesztiválról.
Trier az interjúban elmondta, hogy napi egy üveg vodka segített neki, hogy belépjen egy olyan "párhuzamos világba", melyet az alkotási folyamathoz elengedhetetlennek tartott. A függőségeivel küzdő rendező nem látja túl derűsen a jövőjét. „Nem tudom, hogy képes leszek-e még filmet készíteni a jövőben, és ez aggaszt. A művészi érték kreatív kifejezésére még egy korábbi alkoholista vagy kábítószerfüggő sem volt képes. Kit érdekelne a Rolling Stones pia nélkül, vagy Jimi Hendrix heroin nélkül?”
Trier hozzátette, hogy a Nimfomániáson (, A nimfomániás 2. rész (Nagypolgári nimfománok 2)) már józanul dolgozott, melyet 18 hónapig írt, ellentétben a Dogville - A menedék-lel, melyet kábítószeres bódulatban 12 nap alatt vetett papírra.
A többszörösen díjnyertes rendező először 1982-ben hívta fel magára a figyelmet Befrielsesbilleder című rövid vizsgafilmjével, mellyel Münchenben azonnal elnyerte a legjobb film díját, két évvel később pedig már a posztmodern pszichológiai témájú alkotása, a Element of crime - A bűn mélysége Cannes-ban is győzedelmeskedett, melyet számos további szakmai elismerés követett. Ezek közül a legértékesebbet, az Arany Pálmát szintén Cannes-ban vehette át a Táncos a sötétben című filmjéért.