Pierre-Louis Le Bris (1929. február 6. - 2015. június 6.), ismertebb nevén Pierre Brice francia színész volt, aki leginkább a Karl May regényei alapján készült német filmekben a fiktív apacs-főnök, Winnetou megformálásáról ismert.
1962 és 1968 között összesen tizenegy nyugatnémet westernfilmben játszott Karl May német író regényei alapján, amelyekben a Mescalero apacs törzs fiktív indián törzsfőnökét, Winnetou-t alakította, Lex Barker (7 film), Stewart Granger (3 film) és Rod Cameron (1 film) társszereplésével. A filmek után 1977-től 1980-ig és 1982-től 1986-ig az Elspe-i Karl May Festspiele-en, 1988-tól 1991-ig pedig a németországi Bad Segeberg szabadtéri színház Karl May Fesztiválján is ezt a szerepet játszotta, ahol 1999-ig több szabadtéri színházi produkció rendezőjeként is dolgozott.
Kalandos élete Winnetou előtt
Brice a franciaországi Brestben, Bretagne-ban született,19 éves korában bevonult a francia hadseregbe, és harcolt az első indokínai háborúban. Indokínában járőrözés közben csapata egyik tagja aknát robbantott, amelynek robbanása Brice-t a levegőbe repítette, de gyakorlatilag sértetlenül megúszta. A Commandos Marine, a francia haditengerészet különleges alakulatainak tagja volt, később ejtőernyősként szolgált az algériai háborúban.
Egy valószínűtlen apacs
Az 1962-es berlini filmfesztiválon szerződtették Winnetou apacsfőnök szerepére az 1912-ben elhunyt Karl May, a termékeny kalandregényíró Az Ezüst-tó kincse című vadnyugati regényének németországi megfilmesítéséhez.
Brice akkoriban állítólag semmit sem tudott sem a néhai Karl Mayről, sem a kitalált karakteréről, és lovasleckéket vett a Old Shatterhandet alakító westernspecialistától, Lex Barkertől.
A televíziós film nagy sikert aratott a német nyelvű közönség körében, 10 millió nézőt vonzott, és meglepte Brice-t, aki kezdetben szkeptikus volt, mert a forgatókönyv kevés teret engedett neki a párbeszédekben. Utólag visszatekintve, sztoikus fizikai jelenléte, emlékezetes arckifejezése és harmadik személyű beszéde révén Winnetou-ja a németek számára az amerikai őslakosok helyzetével és a zabolátlan vadon eszményével való azonosulás erős figurájává vált.
A fiktív törzsfőnök haláljelenete 1965-ben a The Desperado Trail című filmben példátlan nézői tiltakozást váltott ki, többek között fenyegető levelekkel. A Horst Wendland vezette produkciós csapat újra életre keltette Winnetou-t.
A sorozat 1968-as befejezése előtt 11 évadot ért meg, Brice pedig kultikus figurává vált a megosztott Németországban, Ausztriában és a szomszédos Csehszlovákiában, az amerikai Barker és Steward Granger cowboyok mellett.
Karrierje a May-történeteken túl
A színházi produkciók mellett főleg tévésorozatokban volt látható, többek között az Ein Schloß am Wörthersee (Egy kastély a Wörthersee partján) és a Die Hütte am See (Tóparti házikó) című sorozatokban. 1979-ben Brice ismét Winnetou-t alakította a Mein Freund Winnetou (Winnetou barátom - Winnetou le Mescalero) című 14 részes tévésorozatban, amely nem Karl May anyagából származott.
1997-ben szerepelt egy kétrészes TV-minisorozatban, a Winnetous visszatér [de] (The Return of Winnetou) címűben, amely a rajongók részéről megsemmisítő kritikát kapott, mivel a karakter a Winnetou III című filmben meghalt, és most hirtelen visszatért az életbe. Ez megint csak nem Karl May írásaiból származott.
Brice több sorozatban és mozifilmben is megpróbált kitörni Winnetou karakteréből a nagyvászonra, az olasz Zorro contro Maciste (1963) című filmben Zorrót alakította. Dolgozott még Terence Hill-lel (akkor még Mario Girotti néven) a Shots in Threequarter Time (1965) című filmben, Lex Barkerrel a nem Karl May-filmben The Hell of Manitoba (más néven A Place Called Glory) (1965) és a Killer's Carnival (1966) című antológiában (1966) is.
Énekesi karrierje
Brice Martin Boettcher német zeneszerző segítségével próbálkozott az énekléssel, és több kislemezt és CD-t is sikerült kiadnia. A dalok többsége német nyelvű volt, és mivel Brice a felvételek idején nem értette a nyelvet, fonetikusan kellett énekelnie őket.
A Bambi filmdíjak - Brice, az elismert művész
Brice, kétszer is elnyerte a német Bambi-filmdíjat, 1965-ben és 1966-ban. Ezt követően olasz és francia játék- és tévéfilmekben vállalt főszerepeket, többek között Sophia Loren és Marcello Mastroianni oldalán.
1995-ben Brice egy humanitárius segélykonvojt kísért a háború sújtotta Bosznia-Hercegovinába. Később Kambodzsában kampányolt a taposóaknák ellen. Franciaországban színészként viszonylag ismeretlen maradt.
Rajongók annak a bizonyos falnak mindkét oldalán
Gregor Gysi, a német baloldali párt veterán vezető személyisége szerint Brice Winnetou szerepében "egy egész gyermek- és felnőtt generáció bálványa" volt az egykori kommunista Kelet-Németországban is.
"Pierre Brice egy igazán jó és okos indiánt testesített meg" - mondta Gysi - "Az ő filmjeiben sok jó indián volt és csak kevés rossz indián. Sok rossz fehér gonosztevő, de néhány jó fehér is." A baloldali párt doyenje rajongott a színészért és az általa életre keltett karakterért.
"Mindez ellentmondott az USA hivatalos [keletnémet] ábrázolásának" - mondta annak idején Gysi pártja kongresszusán, a nyugati Bielefeld városában.
Nyughelye Németországban
Thomas Claassen, a színész szóvivője elmondta, hogy Brice remélte, Németországban temetik el. Halála előtt felesége, Hella a Münchner Merkur című napilapnak azt mondta, hogy férje német rajongói közelében szeretett volna maradni.