Megvan a Cannes-i Filmfesztivál eddigi legnagyobb „botrányfilmje”? Könnyen lehet, ahogy az is, hogy az altáji humorra építő szatíra Ruben Östlund tollából így az egyik legnagyobb ovációt kapta a fesztiválon. A A szomorúság háromszöge egyszerre borította ki és ösztönözte hosszú álló ovációra a nézőit.
A film egy feltörekvő modellről és influenszer barátnőjéről szól, akiknek lehetősége van a felső tízezer egy százalékával bulizni egy luxushajón. A modellt végtelenül taszítja a többi utas öntelt és fennhéjázós viselkedése, beleértve a hajó alkoholista kapitányát is. A modellt Harris Dickinson alakítja, míg a kapitányt Woody Harrelson.
A szatíra végig egy bizonyos határon mozog, a nézők pedig végig azt érezhetik, hogy bármikor átlépheti ezt a határt, és kiürítheti a nézőteret. Ennek a csúcspontja a film azon jeleneténél érkezett el, amikor a hajó viharba került és az egyébként is tengeribeteg utasoknak osztrigát és más tengeri herkentyűket szolgáltak fel. A film egyetlen pillanatig sem finomkodik, amikor bemutatja, miként, hol és milyen halmazállapotban távozott az étel a hajó utasaiból…
A nézők a helyi beszámolók szerint finoman szóval is le voltak sokkolva a látottaktól, de azt is hozzáteszik, hogy dacára a gyomorforgató jelenetnek, csak két-három embert láttak távozni a vetítőteremből. A film végén pedig álló ovációval köszöntötték a nézők a film készítőit, ami nagyjából nyolc percig tartott. Vagyis e tekintetben már le is nyomta a Top Gun: Mavericket.
Idelent van egy filmrészletünk is.