Az oldal egyik felhasználójának ajánlásával (köszönöm, Filmbarbár) kezdtem bele eme felettébb érdekes tudományos fantasztikus filmbe, és azt, kell hogy írjam, az én tetszésemet is elnyerte a Negyedik fázis.
Az 50-es évektől a filmgyártás nem mellőzte az állatos vagy bogaras tudományos fantasztikus horrorfilmeket. Eme produkciók minősége igencsak széles skálán helyezkedett el. Többségük általában kimerült annyiban, hogy nagyra nőt ízeltlábúak, avagy megvadult állatok támadnak az emberekre. Komolyabb gondolkodásra sarkalló produkció hirtelen nem is jut eszembe eme film kivételével, merthogy a Negyedik fázist egy pillanatra sem nevezném a könnyed kikapcsolódás mintapéldányának.
Nem, ez a film végig kérdéseket generál a nézőben, és a rövidke, közel másfél órás játékidején túl is velünk marad a további kérdésekkel együtt. Itt jegyezném meg, hogy a befejezését a rendező, Saul Bass (1920–1996) megkérdezése nélkül a stúdió szinte teljesen megváltoztatta (a YouTube-on megtalálható az eredeti lezárás), hogy egy könnyebben befogadható endinget kapjon a film. Volt szerencsém látni mindkét befejezést, és valóban igaz, hogy ami végül a kész filmbe került, az jóval könnyedebb, míg az eredeti, rendezői elgondolás egyértelműen a művészfilmek közé emelné eme alkotást.
Sajnos azonban a film egyáltalán nem lett egy hibátlan alkotás, hisz történetileg sokszor kissé lyukacsos a szerkezete, jó pár dologra nem kapunk magyarázatot, de ez még a kisebb gondom volt, hisz így adott lehetőséget a feltételezésekre. A nagyobb gondom sokkal inkább a tempójával volt. Igaz, hogy kiválóan építkeztek a készítők az atmoszférára, de pokoli lassú a történetvezetése. A félelemkeltés mint tényező nem igazán áll fenn, így horrorként elbukik, de talán csupán ezeket tudnám felróni negatívumként.
Viszont nem kevés pozitívummal is rendelkezik. Az egyik ilyen, hogy sokszor már-már természetfilmes képsorokat kapunk. Továbbá a zenei aláfestéseivel is sikerül tovább mélyíteni az atmoszférát. Nagyon kevés karakterrel operál, tulajdonképpen két karakter és a hangyák a főszereplői, és aránylag egész jól sikerült a forgatókönyvnek ábrázolni őket. A színészi alakítások is rendben voltak.
A film sorsa elképesztő bukás lett, ami ketté is törte Saul Bass (1920–1996) rendezői pályáját, amit nagyon sajnálok, de valahol érthető, hogy a nagyközönségnek milyen problémái lehettek. Jómagam egy ritka gyöngyszemként tekintek rá, de az igazi célközönségét régen, és nagy valószínűséggel ma sem biztos, hogy megtalálná. Én csak ajánlani tudom azok számára, akik kedvelik az elgondolkodtató, tudományos fantasztikummal átszőtt filmeket.
63 Negyedik fázis (1974)
A hangyák valamilyen kozmikus okból intelligenssé válnak. Két tudós figyelni kezdi őket, de a végén már az is kérdés, ki figyel kit.
Szereplők: Michael Murphy, Nigel Davenport, Lynne Frederick, Alan Gifford, Robert Henderson
