Hát ez a film... nem tudom, mi folyik mostanában a vígjátékok esetében, de a színvonal egyre csak romlik. Ebben az esetben még az is súlyosbítja a körülményeket, hogy kb. a 30. percnél már azt kérdeztem, mikor lesz vége. Pedig egy másfél órás "filmről" van szó. Az egyetlen valamire való, értékelető momentuma stáblista alatt bejátszott bakiparádé. És itt a lényeg: végig az volt az érzésem, hogy ez az egész csak egy nagyon hosszú bakiparádé gyűjtemény, amire csak úgy rásütötték, hogy film. Mivel is volt konkrétan problémám? Egyrészt amit itt a főszereplők előadtak, az nem színészkedés volt, hanem ripacskodás (ebben kifejezetten Adam DeVine járt élen), a poénok nem viccesek, hanem kínosak voltak, a sokadik übergagyi szóvicc után komolyan ki akartam kapcsolni a tévét, hogy ezt nem nézem tovább (végül nem tettem), a sztoriban pedig szinte percre pontosan lehet tudni, hogy egy ilyen történetnek épp melyik kliséjét fogjuk megkapni. Ha valamit még jó pontként tudok kiemelni, akkor az a jó zenék, amelyek tudtak egy kis bulihangulatot teremteni, de ez még önmagában kevés az üdvösséghez. Szóval az történt, hogy egy könnyed kikapcsolódást akartam, errefel a fejfájás kerülget a rengeteg kínos jelenettől. Ez van akkor, amikor egy vígjáték épp azt nem tudja szolgáltatni, amire alapból kitalálták: nevetetni és szórakoztatni.
Hát ez a film... nem tudom, mi folyik mostanában a vígjátékok esetében, de a színvonal egyre csak romlik. Ebben az esetben még az is súlyosbítja a körülményeket, hogy kb. a 30. percnél már azt kérdeztem, mikor lesz vége. Pedig egy másfél órás "filmről" van szó. Az egyetlen valamire való, értékelető momentuma stáblista alatt bejátszott bakiparádé. És itt a lényeg: végig az volt az érzésem, hogy ez az egész csak egy nagyon hosszú bakiparádé gyűjtemény, amire csak úgy rásütötték, hogy film. Mivel is volt konkrétan problémám? Egyrészt amit itt a főszereplők előadtak, az nem színészkedés volt, hanem ripacskodás (ebben kifejezetten Adam DeVine járt élen), a poénok nem viccesek, hanem kínosak voltak, a sokadik übergagyi szóvicc után komolyan ki akartam kapcsolni a tévét, hogy ezt nem nézem tovább (végül nem tettem), a sztoriban pedig szinte percre pontosan lehet tudni, hogy egy ilyen történetnek épp melyik kliséjét fogjuk megkapni. Ha valamit még jó pontként tudok kiemelni, akkor az a jó zenék, amelyek tudtak egy kis bulihangulatot teremteni, de ez még önmagában kevés az üdvösséghez. Szóval az történt, hogy egy könnyed kikapcsolódást akartam, errefel a fejfájás kerülget a rengeteg kínos jelenettől. Ez van akkor, amikor egy vígjáték épp azt nem tudja szolgáltatni, amire alapból kitalálták: nevetetni és szórakoztatni.