Nagyon kedvelem az életrajzi filmeket, az Olimpia történet pedig különösen érdekel, úgyhogy ez a film kettő az egyben élményt nyújtott. E mellett pedig egy igazán szimpatikus embert ismerhetett meg a néző a film által, mert hiszem, hogy Jesse Owens a valóságban is olyan lehetett, mint a filmben. A története már önmagában is érdekes, hiszen a faji diszkrimináció tematikáját már sokszor körüljárták a filmkészítők, ám Owens speciális helyzetben volt, hiszen úgy kellett egy nemzet (és sokkal inkább egy világ) hősévé válnia, hogy közben hazatérve ugyanaz a megkülönböztetés fogadta, a bőre színét ugyanis a négy olimpiai aranyérem sem változtatta meg. Nem lehetett egyszerű meghozni a döntést, amellyel önként vállalta, hogy beteszi a lábát a kígyóverembe, vagyis élő céltáblája lesz a náci Németországnak. Mára már tudjuk, hogy jól döntött. Természetesen a történelmi tényeknek utánaolvasva kiderült, hogy a film (a szokásokhoz híven) él a hollywood-i eszközökkel és kicsit pátoszosabbá tesz egyes jeleneteket, például a távolugrás döntőjét, de a tények attól még nem tények maradnak, így a film hitelesen tudta bemutatni egy különleges ember egyedi történetét. A színészeket illetően pedig azt kell mondanom, hogy egyrészt Stephen James nagyon jól elkapta Owens figurájának a lényegét, Jason Sudeikistől pedig jó látni, hogy drámai filmekben is tud érvényesülni, a komikus skatulyából pedig akár sikeresen ki is szabadulhat.
Nagyon kedvelem az életrajzi filmeket, az Olimpia történet pedig különösen érdekel, úgyhogy ez a film kettő az egyben élményt nyújtott. E mellett pedig egy igazán szimpatikus embert ismerhetett meg a néző a film által, mert hiszem, hogy Jesse Owens a valóságban is olyan lehetett, mint a filmben. A története már önmagában is érdekes, hiszen a faji diszkrimináció tematikáját már sokszor körüljárták a filmkészítők, ám Owens speciális helyzetben volt, hiszen úgy kellett egy nemzet (és sokkal inkább egy világ) hősévé válnia, hogy közben hazatérve ugyanaz a megkülönböztetés fogadta, a bőre színét ugyanis a négy olimpiai aranyérem sem változtatta meg. Nem lehetett egyszerű meghozni a döntést, amellyel önként vállalta, hogy beteszi a lábát a kígyóverembe, vagyis élő céltáblája lesz a náci Németországnak. Mára már tudjuk, hogy jól döntött. Természetesen a történelmi tényeknek utánaolvasva kiderült, hogy a film (a szokásokhoz híven) él a hollywood-i eszközökkel és kicsit pátoszosabbá tesz egyes jeleneteket, például a távolugrás döntőjét, de a tények attól még nem tények maradnak, így a film hitelesen tudta bemutatni egy különleges ember egyedi történetét. A színészeket illetően pedig azt kell mondanom, hogy egyrészt Stephen James nagyon jól elkapta Owens figurájának a lényegét, Jason Sudeikistől pedig jó látni, hogy drámai filmekben is tud érvényesülni, a komikus skatulyából pedig akár sikeresen ki is szabadulhat.