Szegény, de tehetséges fiú a kasmíri Noor, akit istállószolgaként alkalmaz a Begum. Mélyen beleszeret a lányába Firdausba. Mikor ezt a Begum észreveszi, elküldi Firdaust Londonba, és azt kéri Noortól, legyen sikeres annak érdekében, hogy kiérdemelje Firdaus szerelmét. Amikor a fiú felnő, India egyik legsikeresebb festőművésze lesz, de a Begumnak más tervei vannak, hogy lerombolja a vágyait.
Az eredeti dickensi sztorit elég erősen benne hagyták, igyekeztek az érzelmi töltetet is átadni, bár Firdaus nem annyira hideg és távolságtartó, mint Estella, és nem a nagymamája, hanem az anyja az, aki Noort (a regényben Finn) rejtélyes mondatokkal érzelmi csapdába csalja. Megjelenik Lustig is, ezúttal Ajay Devgn rövid vendégjátéka, az ötperces szereplése hihetetlenül inspiráló volt, a végén pedig teljesen paffá lettem, amikor Noor kétségbeesve kéri számon rajta, hogy miért cselekedett jót vele, ezzel csak rosszat tett neki. (és tényleg). (Noor) nagyon visszafogottan játszott, jobbára csak szemlélője és elszenvedője volt az eseményeknek, a háttérben a Bégum (Tabu egyszerűen nem tudott hibázni) évtizedes gyötrelmét élte ki rajta, és csak a legvégén derült ki, hogy mi volt az asszony mozgatórugója. A fiatal Bégumot pedig Aditi Rao Hydari szívfájdító alakítása tette még hitelesebbé. A leggyengébb láncszem, mint mindig, Katrina Kaif (Firdaus szerepében), aki képtelen tragikát alakítani, már a Jab Tak Hai Jaanban is ő volt a negatív csúcs. Valaki szólhatna neki, hogy szokjon le az ilyen szerepekről. Neki a hétköznapi, vadóc lányok fekszenek igazán.
Meglehetősen letöri az embert, érzelmileg kiszipolyozza ez a film, úgyhogy kizárólag azok fogják igazán élvezni, akik éppen egy szerelmi csalódás kellős közepén vannak. A fényképezés viszont csodálatos volt, a díszletek és a jelmezek is, a szemeim szabályosan orgiában fürödtek.
60 Fitoor (2016)
Egy romantikus alkotás a fiatal kasmíri fiúról, Noorról, múzsájáról, Firadusról és az élénk természetű Begumról.
