Ez egy krimiszerű film a roppant divatossá vált Sydney Sweeney főszereplésével, aki a kiterápiázatlan hisztis rejtett bántalmazó párjával egy olyan loftlakásba költözik, amellyel szemben a Valóvilág Pistike arcú, de jól kitesizett fotográfus éli az ázsiai félvér, ennek ellenére érdekes módon latin nevű asszonyával a fáradhatatlan szexállatok hétköznapjait, függönyök nélkül.
A történet a bugyuta erotikus kukkolós kezdésből átmegy krimibe, hogy a végén jöjjön egy csavar meg aztán egy újabb (tiszta OBI barkácsosztály). Végül a két csavar közül a második lesz az, amelyik kicsit helyreteszi az addig közepesnek mondható sztorit.
Intellektuális síkja nincs a filmnek, ez színtiszta popcornozós mozi, bár a készítők egy ponton (amikor a fotósék mesélnek arról, hogy miért jogos szerintük, amit tettek) megpróbáltak túlnőni a korlátaikon, és valami társadalomkritikát meg társadalmi üzenetet megfogalmazni. Kár volt erőltetniük, elég röhejesre és kínosra sikerült, tipikusan az, amikor a hülye okoskodik szituáció, alekoszi szellemi magasság.
Szórakoztató jelleggel jól nézhető egyszeri kikapcsolódás, van neki egy „Meghökkentő mesék” hangulata.
Ha Sidney Sweeneyt ebben láttam volna először, akkor gyenge színésznőnek tartanám, szerencsére számomra a Realityben mutatkozott be.
Popcornnal és művészi elvárások nélkül bátran nézhető.
Ez egy krimiszerű film a roppant divatossá vált Sydney Sweeney főszereplésével, aki a kiterápiázatlan hisztis rejtett bántalmazó párjával egy olyan loftlakásba költözik, amellyel szemben a Valóvilág Pistike arcú, de jól kitesizett fotográfus éli az ázsiai félvér, ennek ellenére érdekes módon latin nevű asszonyával a fáradhatatlan szexállatok hétköznapjait, függönyök nélkül. A történet a bugyuta erotikus kukkolós kezdésből átmegy krimibe, hogy a végén jöjjön egy csavar meg aztán egy újabb (tiszta OBI barkácsosztály). Végül a két csavar közül a második lesz az, amelyik kicsit helyreteszi az addig közepesnek mondható sztorit. Intellektuális síkja nincs a filmnek, ez színtiszta popcornozós mozi, bár a készítők egy ponton (amikor a fotósék mesélnek arról, hogy miért jogos szerintük, amit tettek) megpróbáltak túlnőni a korlátaikon, és valami társadalomkritikát meg társadalmi üzenetet megfogalmazni. Kár volt erőltetniük, elég röhejesre és kínosra sikerült, tipikusan az, amikor a hülye okoskodik szituáció, alekoszi szellemi magasság. Szórakoztató jelleggel jól nézhető egyszeri kikapcsolódás, van neki egy „Meghökkentő mesék” hangulata. Ha Sidney Sweeneyt ebben láttam volna először, akkor gyenge színésznőnek tartanám, szerencsére számomra a Realityben mutatkozott be. Popcornnal és művészi elvárások nélkül bátran nézhető.