2023.12.05 23:58 Artemisia Olvasottság: 351x
7

Borzalmak birodalma

Guillermo del Toro legikonikusabb műve, mely egyszerre vegyíti magában a direktor összes jellegzetes kézjegyét és amely egyszerre egy szívszorítóan szép tündérmese, és egy elborzasztóan véres háborús dráma. A faun labirintusa letaglózó megkomponált tanmese, mely a szeplőtlen gyermeki ártatlanságot az emberi gonoszság legsötétebb rémtetteivel állítja szembe egy kislány megrázó kálváriáján keresztül.

A prlógusban egy mesebeli birodalomról és annak kis hercegnőjéről hallunk. Ez a birodalom mentes minden gonoszságtól és rossztól, mely az emberi világot megfertőzi, és visszavárja elveszett hercegnőjét. Az andalító bevezetés után azonban egy pillanat alatt arcul csap a valóság:

Borzalmak birodalma

1944-ben járunk, a Franco-diktatúra Spanyolországában. A polgárháború évekkel korábban lezárult, de utóhatásai még érezhetőek: a falangista fegyveres erők még mindig tiszogatásokat végeznek, a megszállott Vidal kapitány pedig riasztó kegyetlenséggel és élvezettel vadászik a hegyekben bújkáló gerillákra.

A mesék birodalmába szívesen elmerülő, zárkózott kislány, Ofelia várandós édesanyjával együtt érkezik a kapitány erődítményébe, aki maga mellett akarja tudni születendő fiát. Ofelia kegyetlen mostohaapja és a háború borzalmai elől az erőszéli labirintusba menekül, ahol a mitikus Faun az elveszett Moanna hercegnőt véli felfedezni a kislányban és 3 próbaltétel elé állítja, melyek visszatérhet birodalmába és elfoglalhatja trónját.

Miközben a kislány a mesevilág megnyugtató vízióival tartja magában a lelket, a vérgőzös valóság, a nyers erőszak egyre jobban behatol az erődítmény falai közé. A kapitány rideg és kegyetlen jelleme emberfelettien sötétre torzul, a háború szörnyűségei testközelbe kerülnek: éhezéd, kínvallatások, csonkítások és kivégzések, sőt, némelyek a gyermekgyilkosságtól sem riadnak vissza.

Guillermo del Toro az éjsötét történet mellé egy lenyűgöző fantáziavilágot álmodott, amit szürreálisabbnál szürreálisabb lények népesítenek be. Tökéletes, álomszerű jelenetek ezek, melyek torokszorító mondanivalót tolmácsolnak. A direktor nem ad támpontokat ahhoz, hogy a faun és föld alatti birodalom valóságosak-e vagy csupán Ofelia képzeletének szüleményei, aki végső elkeseredésében menekült a fantázia menedéket nyújtó birodalmában. Maga del Toro is mindössze annyit nyilatkozott a kérdéssel kapcsolatban, hogy "hisz benne", hogy a fantsy elemek valóságosak, vagyis nyitva hagyja a szabad értelmezés lehetőségét.

A faun labirintusa olyan filmélmény, melyre nem igazán vannak szavak: méltó helye van a valaha készült legjobb alkotások között, minden ízében tökéletes, de az igazai ereje a hatásában rejlik: egy érzelmi hullámvasút, mely néha felemel, néha a mélybe taszít, néha simogat, néha a földbe döngöl. Lenyűgöz és andalít, elborzaszt és sokkol, minden képkockája tökéletes, minden képkockáját szenvedés és vér áztatja. Gyerekekről és katonákról, hercegnőkről és szörnyetegekről mesél, a legrémisztőbb szörnyetegek mégsem a labirintus groteszk kreatúrái, hanem azok akik köztünk járnak, jól fésültek és vasalt egyenruhát viselnek. Az ábrazol töménytelen erőszak, gyilkosság és gonoszság láttán legszívesebb elfordulnánk, mégis lehetetlen levenni a szemünket del Toro mesterművéről.

dráma | fantasy | háborús

Ofélia (Ivana Baquero) anyjával újdonsült mostohaapjához költözik, aki Franco seregében szolgál. Bár a polgárháborúnak vége, a hegyekben még harcolnak a gerillák, és ez a... több»

7