Azt hiszem, annak idején ez volt az első film, amit Segaltól láttam, és szerintem a mai napig ez maradt a legjobb.
A történet végig izgalmas, fordulatos, Segal itt ereje teljében van, baromi jól néz ki, nagyon szimpatikus, és a sok karate meg kungfu film után felüdülés volt egy új harcművészet, az aikido ilyen magas szintű alkalmazását látni egy izgalmas játékfilmben.
Én egyébként nagyon csípem Segalt, de azt kell mondjam, talán az első néhány filmje volt a legjobb, többek között a nagyon rokonszenves, halálos nyugalmat árasztó egyénisége miatt. Végre nem egy primitív verekedőt, hanem egy intelligens, jóképű, soha nem káromkodó, és az alapvető emberi értékeket a magáénak valló fickót láttunk a képernyőn. Nagyon tetszett az udvarias beszédmodor, és a kőkemény, a rosszfiúkkal szemben kegyelmet nem ismerő küzdőstílus keveredése a főszereplő személyén belül.
Segal későbbi filmjei is jók, de már nem hatottak annyira az újdonság erejével, aztán a 90-es évek vége felé kifejezetten kínosak voltak azok a bátran B kategóriásnak nevezhető filmjei, ahol alaposan meghízva, vörös, felpüffedt arccal játszott, - szerintem némelyik jelenetben kaszkadőrt alkalmazva maga helyett, ami régebben elképzelhetetlen lett volna.
Azt hiszem, annak idején ez volt az első film, amit Segaltól láttam, és szerintem a mai napig ez maradt a legjobb.
A történet végig izgalmas, fordulatos, Segal itt ereje teljében van, baromi jól néz ki, nagyon szimpatikus, és a sok karate meg kungfu film után felüdülés volt egy új harcművészet, az aikido ilyen magas szintű alkalmazását látni egy izgalmas játékfilmben.
Én egyébként nagyon csípem Segalt, de azt kell mondjam, talán az első néhány filmje volt a legjobb, többek között a nagyon rokonszenves, halálos nyugalmat árasztó egyénisége miatt. Végre nem egy primitív verekedőt, hanem egy intelligens, jóképű, soha nem káromkodó, és az alapvető emberi értékeket a magáénak valló fickót láttunk a képernyőn. Nagyon tetszett az udvarias beszédmodor, és a kőkemény, a rosszfiúkkal szemben kegyelmet nem ismerő küzdőstílus keveredése a főszereplő személyén belül.
Segal későbbi filmjei is jók, de már nem hatottak annyira az újdonság erejével, aztán a 90-es évek vége felé kifejezetten kínosak voltak azok a bátran B kategóriásnak nevezhető filmjei, ahol alaposan meghízva, vörös, felpüffedt arccal játszott, - szerintem némelyik jelenetben kaszkadőrt alkalmazva maga helyett, ami régebben elképzelhetetlen lett volna.