Elsősorban Joan Crawford teljesítménye érdemel elismerést ebben a filmben. Volt mersze olyan megégett, sebesült arccal megjelenni, hogy első pillantásra visszariadt tőle a néző. A történet meglehetősen kimódolt, több logikai hiba van benne. A hősnőn kívül a többi szereplő a nagy nevek ellenére (Melvyn Douglas, Conrad Veidt) meglehetősen halványan „muzsikált”. Bevált fogás, hogy egy cuki gyerekszereplő mindig emeli a tetszési indexet, ezért ebből sem hiányozhatott. Egy különös bírósági tárgyalás keretében flashbackek segítségével ismerhető meg a történet. Számomra a legemlékezetesebb jelenet a szános száguldás volt, különösen az a része, amikor a kamera fölött elsuhan s vágtató ló és az általa húzott szán. Egészen kicsit a Ben-Hur kocsiversenyére emlékeztetett. CGI nélkül is lehetett látványos jeleneteket készíteni, történetesen a film forgatásának az idején, 1941-ben. Erőltetett szójátékkal a magyar gyökerekkel bíró rendező, Cukor György túlságosan elcukrozta ezt a munkáját.
Elsősorban Joan Crawford teljesítménye érdemel elismerést ebben a filmben. Volt mersze olyan megégett, sebesült arccal megjelenni, hogy első pillantásra visszariadt tőle a néző. A történet meglehetősen kimódolt, több logikai hiba van benne. A hősnőn kívül a többi szereplő a nagy nevek ellenére (Melvyn Douglas, Conrad Veidt) meglehetősen halványan „muzsikált”. Bevált fogás, hogy egy cuki gyerekszereplő mindig emeli a tetszési indexet, ezért ebből sem hiányozhatott. Egy különös bírósági tárgyalás keretében flashbackek segítségével ismerhető meg a történet. Számomra a legemlékezetesebb jelenet a szános száguldás volt, különösen az a része, amikor a kamera fölött elsuhan s vágtató ló és az általa húzott szán. Egészen kicsit a Ben-Hur kocsiversenyére emlékeztetett. CGI nélkül is lehetett látványos jeleneteket készíteni, történetesen a film forgatásának az idején, 1941-ben. Erőltetett szójátékkal a magyar gyökerekkel bíró rendező, Cukor György túlságosan elcukrozta ezt a munkáját.