1987. Ez az év nekem különösen nosztalgikus, akkor érettségiztem. És persze semmit sem tudtam a bollywoodi filmgyártásról. Ahogy sokan mások sem. Szerencsére már volt számítógép, és hamarosan megszületett az internet. A digitalizálás csodája pedig, hogy a régi ütött-kopott kópiákat újjávarázsolják (ez történt a Sholay-jal, a Lamhe-val, és ezzel a filmmel is). Nem is szeretnék más korban élni, mert az indiai filmek mesések, elvarázsolnak, ahogy ez a film tette. És már nem is csodálkozom, hogy a Break Ki Bad főhősnőjét játszó Deepika Padukone vagy 20-szor megnézte a Mr. Indiát. (Én azóta vagyok nagyon kíváncsi rá). Hát, lehet, hogy én is megnézem annyiszor.
Anil Kapoor fiatal, tettrekész és nagyon bolond. Sridevi durcás, harcias, bűnügyi riporter, és csodaszép. A gyerekek pedig ördögi angyalok, vagy angyali ördögök. Kinek mi tetszik jobban.
Isteni jelenetek voltak benne, lehet, hogy már százszor lerágott csont, de én hangosan nevettem, amikor a korbács hirtelen megbűvölt kígyóként kezdett viselkedni, a főgengszter meg hisztizett, hogy ez az ő korbácsa, mit képzel magáról!
Annu Kapoort a 7 Khoon Mafban láttam, de a Vicky Donorban szerettem meg. Itt a napilap szerkesztőjét játssza, és isteni dialógokat írtak neki. Egy idő múlva fetrengtem a nevetéstől. Az asztalán heverő telefonja meg, ami úgy viselkedett, mint egy rádió, fenomenális ötlet!
Mogambó, a zseniális őrült és szigetének ötlete a Dr. No-ból származik, de hogy Sridevi legkomikusabb tánca, a Hawa Hawaii honnan jött, gőzöm sincs. Istenien szórakoztam rajta. Tudtam, hogy jó komika, de ebben a filmben, ha kellett szabályosan hülyét csinált magából. Főleg amikor Chaplinnek öltözött, egyszerűen nem lehet eldönteni, melyik a legjobb jelenet a filmben, annyi van! Vitathatatlanul az egyik legjobb Chaplin-utánérzést produkálta.
De a legerotikusabb "vizes szári"-táncot is ő táncolta el, méghozzá egyedül. Mármint Mr. Indiával, de ő láthatatlan. Fantasztikusan oldották meg.
Most ez a film lett a legkedvencebb nekem.
