J. R. (Tye Sheridan) apa nélkül nő fel, az anyjával, a nagyapjához (Christopher Lloyd, avagy a Doki) beköltözve. Ott van a nagybátyja is, Ben Affleck alakításában. A nagybácsinak van egy Dickens nevű kocsmája, könyvekkel, amiket persze senki se olvas, oda piálni járnak. De J. R. ott jön rá, hogy író szeretne lenni. Közben próbálja betölteni a sz*r alak apja által hagyott űrt az életében.
Önéletrajzi írásból született film (J. R. Moehringer gyerek- és fiatalkori emlékeiből), George Clooney rendezésében. Clooney szerintem jó rendező, bár nekem kicsit túl nyugis és unalmas tud lenni néha, de nem rossz. A színészek jók, minden megvan egy jó filmhez. De nem lesz mégse átütő az egész, bár a sztori is tartalmas. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy a könyv jobban működhetett. Na meg nekünk annyira nem mond semmit az amúgy Pulitzer-díjas újságíró személye, J. R. Moehringer. Amerikában talán többen ismerik, és jobban tudják kapcsolni a filmet a személyéhez.
Benne van a pakliban, hogy második nézésre javulni fog az élmény, lehet, hogy még majd nekifutok. Valami azt súgja, hogy jobban működhet, ha az ember már tudja, hogy hová fut ki majd a történet.
Technikai észrevétel: A kisgyerek J. R. egyáltalán nem hasonlít a felnőttebb verzióra, a gyerekre nem ártott volna még futni 1-2 casting kört. Egy fekete hajú és sötét gombszemű kreol olasz gyerekből egyszer csak felnő egy világosabb bőrű és hajú ír fiatalember.
Mindent összevetve különben jó film.
J. R. (Tye Sheridan) apa nélkül nő fel, az anyjával, a nagyapjához (Christopher Lloyd, avagy a Doki) beköltözve. Ott van a nagybátyja is, Ben Affleck alakításában. A nagybácsinak van egy Dickens nevű kocsmája, könyvekkel, amiket persze senki se olvas, oda piálni járnak. De J. R. ott jön rá, hogy író szeretne lenni. Közben próbálja betölteni a sz*r alak apja által hagyott űrt az életében. Önéletrajzi írásból született film (J. R. Moehringer gyerek- és fiatalkori emlékeiből), George Clooney rendezésében. Clooney szerintem jó rendező, bár nekem kicsit túl nyugis és unalmas tud lenni néha, de nem rossz. A színészek jók, minden megvan egy jó filmhez. De nem lesz mégse átütő az egész, bár a sztori is tartalmas. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy a könyv jobban működhetett. Na meg nekünk annyira nem mond semmit az amúgy Pulitzer-díjas újságíró személye, J. R. Moehringer. Amerikában talán többen ismerik, és jobban tudják kapcsolni a filmet a személyéhez. Benne van a pakliban, hogy második nézésre javulni fog az élmény, lehet, hogy még majd nekifutok. Valami azt súgja, hogy jobban működhet, ha az ember már tudja, hogy hová fut ki majd a történet. Technikai észrevétel: A kisgyerek J. R. egyáltalán nem hasonlít a felnőttebb verzióra, a gyerekre nem ártott volna még futni 1-2 casting kört. Egy fekete hajú és sötét gombszemű kreol olasz gyerekből egyszer csak felnő egy világosabb bőrű és hajú ír fiatalember. Mindent összevetve különben jó film.