Lement a film kétharmada, mire el tudtam dönteni, hogy ez most akkor jó-e, vagy nem.
Ugyanis szépen van fotózva, és olyan fontos dolgokat érint, mint a barátság meg különféle klasszikus (főleg férfi) erények. Nem hoz ki belőlük semmit, de érinti ezeket. Kapunk egy arra vonatkozó ígéretet is, hogy a film majd elkalauzol a koreai háborúba, de nem teszi. Ha nem számoljuk azt a csatajelenetet, ahol egy olyan MiG–15 támadja meg őket, amit a szovjetek csak a következő évben fognak legyártani. Tiszta Vissza a jövőbe.
Szóval volt sok repülés, meg repülőgéphordozó anyahajó, nyomjelző lövedékek, erény, bátorság, meg minden egyéb szirsz*r, mint fess egyenruha, francia lányok szédítése Liz Taylorral súlyosbítva, kikötői csihipuhi, minden, amire gerjed a felnőttkorú kisfiú néző.
Glen Powell lebukott nálam, valójában Hallmark szintű színész, azt hiszem – ehhez egy ilyen film kellett, hogy kiderüljön –, a múltkor az Imádlak utálniban jól tudta ezt leplezni.
Szerintem a rendező és az író trió szeretett volna egy nagy-nagy mozit csinálni, és sok mindenük meg is volt hozzá, még valamennyi tehetségük is, csak abból nem volt elegendő. Pedig komolyan mondom, egész közel voltak hozzá. Kár.
Különben filmhiányos estéken nyugodtan elő lehet venni, de menjetek el előtte mosdóba, meg készítsetek be kaját, mert elég hosszú. Az unalmasabb részekre meg legyen kéznél tablet vagy laptop vagy legalább telefon.
Lement a film kétharmada, mire el tudtam dönteni, hogy ez most akkor jó-e, vagy nem. Ugyanis szépen van fotózva, és olyan fontos dolgokat érint, mint a barátság meg különféle klasszikus (főleg férfi) erények. Nem hoz ki belőlük semmit, de érinti ezeket. Kapunk egy arra vonatkozó ígéretet is, hogy a film majd elkalauzol a koreai háborúba, de nem teszi. Ha nem számoljuk azt a csatajelenetet, ahol egy olyan MiG–15 támadja meg őket, amit a szovjetek csak a következő évben fognak legyártani. Tiszta Vissza a jövőbe. Szóval volt sok repülés, meg repülőgéphordozó anyahajó, nyomjelző lövedékek, erény, bátorság, meg minden egyéb szirsz*r, mint fess egyenruha, francia lányok szédítése Liz Taylorral súlyosbítva, kikötői csihipuhi, minden, amire gerjed a felnőttkorú kisfiú néző. Glen Powell lebukott nálam, valójában Hallmark szintű színész, azt hiszem – ehhez egy ilyen film kellett, hogy kiderüljön –, a múltkor az Imádlak utálniban jól tudta ezt leplezni. Szerintem a rendező és az író trió szeretett volna egy nagy-nagy mozit csinálni, és sok mindenük meg is volt hozzá, még valamennyi tehetségük is, csak abból nem volt elegendő. Pedig komolyan mondom, egész közel voltak hozzá. Kár. Különben filmhiányos estéken nyugodtan elő lehet venni, de menjetek el előtte mosdóba, meg készítsetek be kaját, mert elég hosszú. Az unalmasabb részekre meg legyen kéznél tablet vagy laptop vagy legalább telefon.