A minap néztem Dany Boonnal egy rettenetes vígjátékot, illetve annak 80%-át (a "Bűnös vagyok" avagy "Mon crime" nevűt), na az kikészített. Ez most épp jókor jött, segített helyrerázni a dolgokat. Nem volt a filmben se hallatlan innováció, se különleges forgatókönyv ötlet, de mégis rendben működött.
Egy személyiségfejlődéstörténetet látunk, ahol az élet nehézségei által megkeseredett taxisofőr faszi járja meg a pozitív átalakulás útját egy hosszúra nyúlt fuvarja során, amikor felvesz egy először idegesítő öreglányt, és nem is sejti, hogy ez majd milyen fontos változást hoz számára. És persze ez kölcsönös, a néni számára is érzelmi nyereséggel zárul ez a spontán kapcsolat, mely a végére egy tündérmesébe illő befejezése is kap, ami mégse zavaró, hiszen az csak egy mellékszál, nem az volt a lényeg, hanem a végbemenő lelki átalakulás.
Menet közben kapjuk a képeket a néni fiatalkorából, az élettörténetének a darabjaival, de ezek nem lesznek igazán időutazások, nincsenek retro szempontból különösebben kidolgozva, magukra az egyes múltbeli eseményekre fókuszálnak.
Ja igen, a néni kilencvenakárhány éves a filmben, hát baromira nem néz ki annyinak, meg is néztem a színésznőt aki játssza, na ezt kapjátok ki, 94 éves volt tavaly, amikor a film kijött. Kb. úgy játszik, mint egy 60 éves. Na ez lenne a cél, valahogy ilyen fitten megöregedni, rohadtul egyben van nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Nem piskóta.
A minap néztem Dany Boonnal egy rettenetes vígjátékot, illetve annak 80%-át (a "Bűnös vagyok" avagy "Mon crime" nevűt), na az kikészített. Ez most épp jókor jött, segített helyrerázni a dolgokat. Nem volt a filmben se hallatlan innováció, se különleges forgatókönyv ötlet, de mégis rendben működött.
Egy személyiségfejlődéstörténetet látunk, ahol az élet nehézségei által megkeseredett taxisofőr faszi járja meg a pozitív átalakulás útját egy hosszúra nyúlt fuvarja során, amikor felvesz egy először idegesítő öreglányt, és nem is sejti, hogy ez majd milyen fontos változást hoz számára. És persze ez kölcsönös, a néni számára is érzelmi nyereséggel zárul ez a spontán kapcsolat, mely a végére egy tündérmesébe illő befejezése is kap, ami mégse zavaró, hiszen az csak egy mellékszál, nem az volt a lényeg, hanem a végbemenő lelki átalakulás.
Menet közben kapjuk a képeket a néni fiatalkorából, az élettörténetének a darabjaival, de ezek nem lesznek igazán időutazások, nincsenek retro szempontból különösebben kidolgozva, magukra az egyes múltbeli eseményekre fókuszálnak.
Ja igen, a néni kilencvenakárhány éves a filmben, hát baromira nem néz ki annyinak, meg is néztem a színésznőt aki játssza, na ezt kapjátok ki, 94 éves volt tavaly, amikor a film kijött. Kb. úgy játszik, mint egy 60 éves. Na ez lenne a cél, valahogy ilyen fitten megöregedni, rohadtul egyben van nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Nem piskóta.