Szeánsz Velencében

Az eleje kicsit vontatott volt nekem, és túl hamar rájöttem, ki a gyilkos, de azért így is tetszett, mert sok érdekes részlet volt benne, ami lekötött, és csak volt a végén egy olyan csavar, amire nem számítottam.

Bealudtam rajta, és nem is érdekes annyira, hogy a kiesett részt újranézzem. Gyenge.

Bár Michelle Pfeiffer alakítása a „Murder on the Orient Express” című filmben továbbra is a franchise legkiemelkedőbb pillanata, azt kell mondanom, hogy egy átlagos első és egy gyenge második film után ez a film nagyon jól sikerült. Tökéletesen ötvöz... Többte a horror elemeket, a rejtélyt és a drámát. Minden karakternek lehetősége volt egy-két intimebb pillanat megélésére a színen, hogy visszatekinthessenek a múltra a jelenhez viszonyítva, és a szereplőgárda talán ebben a részben volt a legjobban összeválogatva. A színészi alakítások közül Tina Fey és Michelle Yeoh játékát tudom kiemelni. Bár vegyes érzéseim vannak Branagh színészi, rendezői és forgatókönyvírói tehetségével kapcsolatban, úgy érzem, hogy most tényleg sikerült neki. Nemcsak színészként állta meg a helyét, hanem rendezőként is bravúros koncepcióval vitte végig a filmet!

Nem olyan stilizált, mint Kenneth előző két rendezése, és úgy gondolom, hogy a történetvezetés időnként túlzásba viszi a mondanivalót, másrészt viszont a történet a végéig fenntartja a figyelmet. Ez már nálam alapból pluszpont, mivel nehéz ma már izgalmas krimut mutatni.

Izgalmas volt, de elég hátborzongató, főleg a moziban.

A kevesebb sztár és a kisebb költségvetés nem számít, a zárt terek okos és látványos kamerajátékokra való felhasználására való törekvés kellemes, és sikerül szimpatikusan hátborzongatónak lennie. Érdekes és kellemes változatosság. Ha Branagh a jövőbe... Többni adaptációkban is így játszik az atmoszférával és a műfajjal, én örülni fogok neki.