A Mártírok többek között azért is lett zseniális, mert abban a horror három szubzsánere követi egymást gyönyörűen összefűzve, igazi műfaji bravúr. A rendező megpróbálta ismételni önmagát, csak éppen a kívánt slasher-pszichothriller-rape/revenge trió helyett valami félig átsütött katyvasz lett a végeredmény. Se íze, se bűze, pedig próbálkozik szegény, csak éppen a dialógok ostobák, a fordulatok kiszámíthatóak, a kivitelezés pedig harmatos. Könyörgöm még a jump scare-ek is bénák! Több
Tíz évvel az okkal-joggal műfaji klasszikussá vált Mártírok (és a hervasztóan semmilyen, 2012-es A magas ember) után a francia extrémhorror-vonulat nagyágyúja, Pascal Laugier ismét előállt egy intelligens, igencsak megterhelő horrorfilmmel. Természetesen most is nőkkel a főszerepben. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Több
A Ghostland megjelölte a színésznőt és ez az a szellemvilág, ami megjelöli a nézőket is, olyan sebet ejtve, ami lehet, hogy soha nem múlik el, hasonlóan a film plakátján szereplő lányhoz, akinek arcán több törés is látható, a legsúlyosabb sérülés pedig éppen az arcának bal oldalán… Több
Egy céltudatosan elkészített pszichóhorrorfilm lett a Ghostland, ami egyáltalán nem a galamblelkű horror rajongóknak készült. Megdolgozza a néző lelkét és nem ereszti a vége után sem. Akinek tetszett a Mártírok az nyugodtan nézze meg, akinek meg nem tetszett vagy kerülte eddig, az ezt is messze kerülje el. Nem korszakalkotó film, viszont ott van benne a potenciál, hogy idővel felnőjön a nagyokhoz és klasszikus váljon belőle. Több
A Ghostland szerencsére nem egy tucathorror, igaz a Mártírok rendezőjétől nem is várunk mást, mégis gyengébb lett, mint a rendező eddigi bármelyik munkája. Több
Mindezek fényében nálam az alkotás az erősnek számító 8 pontot kapja, és az idei év ajánlott horrorfilmjei közé pozícionálódik... Pascal Laugier filmográfiájában értelmezve pedig az én szememben a Ghostland egyenesen a legszimpatikusabb mozi a rendező eddigi művei közül. Több
