Az istenek a fejükre estek

...amúgy nem tudtam megnézni. Hiába próbáltam úgy nézni, hogy régi film, meg, hogy kis költségvetés... stb... sehogy nem találtam benne semmit, ami tetszett volna. De persze nekem pl. a Bud-Terence filmek közül sem mind tetszik, úgyhogy érdemes lehet rápróbálni – kinek a pap, kinek a ministránsfiú...

A Sivatagi Show rendezőjének vígjátéka. A délafrikai származású Jamie Uys helyi színészekkel dolgozott, és ez nagyon jót tett a filmnek. A hangulata, a zene és a gyorsított részek miatt emlékeztet a némafilmekre. A főszereplő ügyetlenkedése elképesztő bravúr, ilyet Pierre Richard-tól láttam utoljára. Egyben társadalomkritika is, finom humorral átadva.

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje, akár hányszor odakapcsolok leragadok rajta. Nagyon szórakoztató alkotás, ha még nem láttad, feltétlenül érdemes pótolni.

Aranyosak a busmanok, de nekem ez a film rettenetesen lapos és élettelen volt. A színészek iszonyatosan rosszak, és a rendezés bénasága már-már bosszantó. Egy pár humorosabb jelenet, de nagyjából ennyi.

Nem túlzás kultikusnak mondani ezt a filmet, annyira eredeti és annyira aranyos a busmanok világa, akiknek a vagyon és az irigység gondolata ismeretlen volt, és mindezt egy kólás üveg megváltoztatta. Tökéletesen bemutatta, hogy az ilyen elszigetelten... Több élő embereknek semmi szükség a civilizáció legkisebb darabkájára sem. Külön említésre méltó a film eleji, a modern embert dokumentumfilmként bemutató jelenet és narráció.