A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Az ember elkezd egy sorozatot, és már az első néhány résznél rájön, hogy csapdába került. Az operatőri munka, díszlet, jelmez csodálatos, pont a sorozat zenei dramaturgiája az, amire azt gondoljuk, hogy nem logikus, kilóg... Aztán ahogy a cselekmény szövésének íve tisztul, rájössz, hogy olyan, mint a film. Furcsa, logikátlan sorstörténetek. Egy-egy csattanó még csak előzmény... Aztán egyre kellemetlenebbül érzed magad, hogy már napközben is erre gondolsz, utánaolvasol a korszaknak a neten... Nyomasztó függőség, mint a látványos, virágzó folyondár, ami jól mutat, de körbenő és nem tudsz mozdulni tovább. A "boldog békeidők" is ölnek, a háború is túlélhető - abszurd, mint az egész XX. századi történelem.
Na, azt pl nagyon bánom, hogy ezzel a sorozattal csak most találkoztam: élő, színes, életteli és nagyon szórakoztató.
Nagyon rendben van ebben a sorozatban minden, a színésznők, a ruhák, a díszletek - de nem véletlenül panaszkodnak sokan a zenére. AZ tényleg elvágja az egészet, pedig... pedig annyira tökéletes lehetett volna.
Az első két évad nagyon klassz. Jó a sztori, jó a történelmi háttér, díszlet, jelmez. A színészek is jók, a hölgyek még női szemmel is elbűvölők. Egyedül Francisco alakítása zökkentett ki itt-ott. A 3-4. évad inkább átcsap szappanoperába. Végig nem gondolt cselekmények, és Lídia hisztirohamai idegesítőek. Ajánlom, mert érdekes, és más a ,,spanyol világba", történelembe belecsöppenni. Nyelvgyakorlásnak is tökéletes.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
