Az én szerelmem története olyan élő, olyan fájdalmas, olyan emberi, hogy nem tudok egy szót se szólni a zenéről, az operatőri munkáról vagy a vágásról – mert csak arra a határtalan, soha nem múló érzelemre emlékszem igazán élesen, amely a záró jelenet óta ég bennem. (Igen, a lezárásért csillagos ötös jár.)
