A film összbevétele 18 324 242 dollár volt (imdb.com).
A "Class Action" című könyv szerint a nemi erőszak, amelyből Lois Jenson fia született, a középiskola után történt. A való életben Jenson kisgyermekként örökbefogadta a lányát, mert túlterhelték, hogy egyedül neveljen fel két gyereket alacsony fizetésű munkákban. Édesapja támogatta a döntését, hogy a bányában dolgozzon, mert úgy gondolta, ez segít neki eltartani fiát.
A filmben szereplő színészek és színésznők a helyiek útmutatására támaszkodtak, hogy tökéletesítsék akcentusukat. A nyelvjárási logopédus helyett a helyi bárokba jártak, hogy még hitelesebb legyen a film.
A való életben több próba is volt, nem csak a filmben ábrázolt. Az első tárgyaláson Jenson és két másik nő kérvényezte, hogy a pert a bányában dolgozó összes nő nevében csoportos keresetté nyilvánítsák. A bíró egy csoportos keresetet minősített, amely csak az óránkénti bányamunkásokat érintette, nem a szintén szexuálisan zaklatott, béres női tiszteket. A második tárgyalás megállapította, hogy szexuális zaklatás történt, és a cég felelős ezért. A harmadik tárgyalás az egyes nők által elszenvedett pénzbeli károk összegének meghatározása volt. A negyedik per a 8. körzeti fellebbviteli bíróságon megváltoztatta a kártérítés megítélését. A cég közvetlenül az ötödik tárgyalás megkezdése előtt megegyezett, és minden felperesnek átlagosan 233 000 dollárt fizetett. Mire Jenson 1999-ben kártérítést kapott a cégtől, gyermekei felnőttek, és túlságosan fogyatékos volt ahhoz, hogy dolgozzon.
A filmben szereplő összes zaklatás valóban különböző nőkkel történt. Két nő csapdába esett "porta bilibe" azaz mai néven ToyToy-ba, amelyet kibillentettek illetve több esetben fel is döntöttek, hogy a megalázott nők hugyos szaros okádékba fulldokoljon, benyelve azt, miközben bent voltak. A bányászok többször ejakuláltak a szekrényekben lévő női bányászruhákra, beleélvesztek a nők harisnyanadrágjukba, zokniba, cipőbe, csizmába, kesztyűbe. Sokkal több zaklatás történt, mint amennyit egy kétórás filmben bemutatni lehetett, vagy egyáltalán elképzelni... ("állatok voltak ezek nem férfiak" mondta a tárgyaláson több nő)
Az utolsó tárgyalótermi jelenetben felálló nők egy része valódi felperes volt.
Charlize Theron próba nélkül akart reagálni az Unió találkozóján a tömegre, így hitelesnek érezheti magát. Mivel a heccelés forgatókönyv nélküli volt, Richard Jenkinsnek csaknem öt percébe telt, hogy elhallgattassa őket. Theron annyira kényelmetlenül érezte magát ebben a jelenetben, hogy kiütötte a csalánkiütést. – Azt hiszem, egész pályafutásom során ez volt a legpusztítóbb dolog, amivel valaha találkoztam.
Josey Aimes 1975-ben kezdett el dolgozni a bányában, és tizenhárom évig zaklaták, mielőtt benyújtotta első keresetét. A Jenson kontra Eveleth Mines ügyet 1998-ban tartották, tíz évvel az első bejelentés után, és több mint húsz évvel a zaklatások kezdete után.
Néhány nő, aki a film végén feláll a tárgyalóteremben, az igazi felperesek közül való.
A filmbeli alakításért Oscar díjra jelöltek legjobb női főszereplőként Charlize Theront és legjobb női mellékszereplőként Frances McDormandet is, de egyikük sem kapta meg a szobrot. (Reese Witherspoon és Rachel Weisz kapta a díjakat)
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
