Keserédes vígjáték egy szellemi fogyatékos férfiról és családjáról. A német filmeket gyakran érzem merevnek, de itt a rendező, Markus Goller tökéletesen megtalálta az egyensúlyt az érzelmek és a rideg valóság tényei közt. A történetben végig ott bújó... Többcskázik a tény: mind tudjuk, hogy Szimplinek tényleg otthonban a helye. Mégis végigkísérjük főhőseinket az úton, hogy ezt ők maguk is elfogadják. Fájdalmas beismerni, hogy valami nem lehet úgy, ahogy magunknak elképzeljük, de ebben a történetben fokozatos és humorosan emberi a feloldás. Külön kiemelném David Kross elképesztő alakítását, mely egyenrangú Dustin Hoffmanéval ( Esőember 1988), egy pillanatig sem modoros, tényleg átlényegült egy kisgyerek szintjén működő "fogyi"-vá. Frederick Lau is nagyszerű a gondviselő nagytestvér szerepében. Nem volt könnyű helyzetben az apát alakító Devid Striesow, az unszimpatikus figurát nem sikerült teljesen megragadni, de rossznak ezt a megformálást sem nevezném. Összességében egy humoros, édes-bús drámát láthatunk, a német film egy kitűnő darabját.
