A film összbevétele 19 000 000 dollár volt (imdb.com), míg a magyarországi piacon 4 735 460 forintot termelt. A hazai mozik összesen 2 418 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.
A film forgatása 2021 végén kezdődött Dél-Afrikában, de a COVID-19 járvány Omicron-változatának hulláma miatt félbeszakadt. A forgatás néhány hétre leállt, de a plusz időt a nagy csatajelenet próbálására és tökéletesítésére használták fel.
Lupita Nyong'o-nak ajánlották fel először Izogie szerepét, amelyet végül Lashana Lynch kapott meg.
Az agojie nagyon is valóságos alakulat volt, amely több mint egy évszázadon át létezett, és a popkultúrában is rengeteg értelmezést inspirált, a legjelentősebb talán a Dora Milaje a Fekete Párducból.
Mivel a dahoméiak több millió rabszolgát adtak el az atlanti rabszolga-kereskedelemben (Amerikába szánt rabszolgák), ezért ma minden hatodik afroamerikai vérvonalát a dahoméiak által foglyul ejtett vagy rabszolgaságba született rabszolgákra vezethetik vissza.
Az agojie-k mozgásának és fegyverhasználatának alapjait illetően Stevens, Daniel Hernandez kaszkadőrkoordinátorral és a csapat többi tagjával együtt a Kalira támaszkodott, egy olyan harcrendszerre, amely a Fülöp-szigetekről származik, és amely az ütő- és éles fegyverek, valamint a drámai ízületi zárak és a megragadás változatosságát hangsúlyozza.
Gina Prince-Bythewood rendező számára a The Woman King című történelmi eposz elkészítése egy valóra vált álom volt. Annak ellenére, hogy hét évig tartó fejlesztési folyamattal kellett megküzdenie, Prince-Bythewood eltökélte, hogy bebizonyítja, hogy a nagyhatalmú fekete nőkről szóló hollywoodi történetek megérdemlik, hogy lássák őket.
Történelmi tanácsadóként Wantchekon gondoskodott arról, hogy Dahomey fejlett, szuverén államként jelenjen meg, ne pedig sztereotip primitív törzsként. Az agojie-k és férfi társaik által használt fegyvereket például gyakran helyben állították elő – minden bizonnyal nem mindet Európából importálták.
1851-ben és 1852-ben a britek tengeri blokádot vezettek be Dahomey kikötői ellen, hogy rákényszerítsék őket a rabszolga-kereskedelem beszüntetésére. 1852 januárjában Ghezo elfogadta a britekkel kötött szerződést, amely véget vetett a dahomeyi rabszolgakivitelnek. A dahomey-iak még közel negyven évig folytatták az afrikaiak rabszolga-kereskedelmét, miután az európai országok illegálissá tették a rabszolgatartást.
Dahomey növekedése egybeesett az atlanti rabszolga-kereskedelem növekedésével, és az európaiak számára jelentős rabszolgaszállítóként vált ismertté.
Dahomey a rabszolga-kereskedelem egyik fő központja volt, amely a környező területeről is elfogott embereket. Az 1800-as évek közepén a britek több követet küldtek Dahomeyba, hogy rávegyék az akkori államfőt, Ghezo királyt a rabszolga-kereskedelem beszüntetésére, ő ezt viszont elutasította. A britek 1851 és 1852 között tengeri blokádot hoztak létre Dahomey kikötőivel szemben. 1852 januárjában Ghezo király végül engedett, és szerződést írt alá a britekkel a dahomeyi rabszolgák exportjának megszüntetéséről.