Madeleine sofőrje

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szem nem marad szárazon Dany Boon főszereplésével készült film nézése közben. Egy nagyon szép, mégis megrendítően keserédes drámai történetet láthatunk. Volt benne egy két olyan jelenet, ami eléggé váratlanul ért, szinte már ledöbbentem azon, hogy mi... Teljes kritika

A minap néztem Dany Boonnal egy rettenetes vígjátékot, illetve annak 80%-át (a "Bűnös vagyok" avagy "Mon crime" nevűt), na az kikészített. Ez most épp jókor jött, segített helyrerázni a dolgokat. Nem volt a filmben se hallatlan innováció, se különleges forgatókönyv ötlet, de mégis rendben működött. Egy személyiségfejlődéstörténetet látunk, ahol az élet nehézségei által megkeseredett taxisofőr faszi járja meg a pozitív átalakulás útját egy hosszúra nyúlt fuvarja során, amikor felvesz egy először idegesítő öreglányt, és nem is sejti, hogy ez majd milyen fontos változást hoz számára. És persze ez kölcsönös, a néni számára is érzelmi nyereséggel zárul ez a spontán kapcsolat, mely a végére egy tündérmesébe illő befejezése is kap, ami mégse zavaró, hiszen az csak egy mellékszál, nem az volt a lényeg, hanem a végbemenő lelki átalakulás. Menet közben kapjuk a képeket a néni fiatalkorából, az élettörténetének a darabjaival, de ezek nem lesznek igazán időutazások, nincsenek retro szempontból különösebben kidolgozva, magukra az egyes múltbeli eseményekre fókuszálnak. Ja igen, a néni kilencvenakárhány éves a filmben, hát baromira nem néz ki annyinak, meg is néztem a színésznőt aki játssza, na ezt kapjátok ki, 94 éves volt tavaly, amikor a film kijött. Kb. úgy játszik, mint egy 60 éves. Na ez lenne a cél, valahogy ilyen fitten megöregedni, rohadtul egyben van nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Nem piskóta.

Remek színészi alakítások, a történet szinte magába szippantott, csak egy dolgot sajnáltam, hogy a vége fájdalmasan kiszámítható és klisés lett. Mindenesetre megható.

Úgy indul, mint egy Párizs imázsfilm, aztán kibontakozik az utas múltjának egyes részlete, de ez még mindig sablonos, akármilyen jók is a karakterek és a párbeszédek. A végén viszont kialakul a dráma, ami felhúzza közepes fölé.