Nagyon furcsa művészfilm, főleg a második fele válik vontatottá és elvonttá. Értettem a központi üzenetet, a fogyasztói társadalom kritikáját, ez a filmvégi jelenetben ötletesen csúcsosodott ki, ezt leszámítva nem igazán jött be.
Hát ez sok volt. Bármilyen jó is a Pink Floyd, főleg akkoriban még Syd-el, az a homokpornós jelenet sok volt. Onnantól kezdve a film számomra már nem művészi, hanem erőltetett, bár a vége visszahozott valamit, de ez így összesen számomra nem sokat ad... Többott.
Kár... hippinek nem volt elég hippi, lázadónak nem volt elég lázadó, érzelmileg sem volt rendben, a képsorok vizuális megjelenése és a repülőgépes jelenetek voltak csak, amik megfogtak. A többit megértem, de nem tudom befogadni.
