Márkus László

13

Márkus László 1927. június 10-én született Budapesten. Édesanyja, Fleischmann Margit, jómódú pozsonyi kereskedőcsalád gyermeke, édesapja, Márkus Endre bankárcsaládból származott. Beteges gyermek volt, ezért sokáig nevelőnő foglalkozott vele – németül tanult, emellett zongorázni is tanították. A gimnáziumi éveket végigbukdácsolta (nem szeretett tanulni), majd a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Lehotay Árpád vette szárnyai alá. Esténként órákat adott neki, napközben malmosként dolgozott. Első színpadi szereplése Zilahy Lajos Tizenkettedik óra című darabjában volt. 1947-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára; 1951-ben vehette át színészi oklevelét. Ezt követően a debreceni Csokonai Színház tagja lett, majd 1957-től haláláig a Madách Színházat erősítette. 1985. december 30-án hunyt el. Sokoldalú művész volt – bohózatokban, vígjátékokban, de drámai művek színrevitelében is kiválóan helyt állt, úgy a színpadon, mint a filmvásznon. Első filmszerepei tévéjátékokhoz köthetők: Lili bárónő, Bikaviadal. Ezt követően mellékszereplőként látható volt az Ütközet békében (1950), a Szent Péter esernyője (1958), a Rangon alul (1959) alkotásokban. A Meztelen diplomata (1963) vígjátékban , míg a Két félidő a pokolban (1963) című játékfilmben Sinkovits Imre és Garas Dezső voltak főszereplőtársai. Emlékezetes alakításai közé tartozik a német tiszt megformálása A tizedes meg a többiek (1965) vígjátékban, majd ezt követően játszott az Egy magyar nábob (1967) és az Egri csillagok (1968) regényadaptációkban. Eszterházy Miklós herceg szerepét nyerte el a Szerelmi álmok - Liszt (1970) történelmi drámában, majd rendezésében, a Bob hercegben (1972) is szerepelt. Turner Pipit alakítja a Régi idők focija (1973) filmszatírában, míg Az ötödik pecsét (1976) c. drámában Király László főszerepét alakította. Ezt követően játszott a Krétakör (1977), A száztizenegyes (1981) és a Fogadó az Örök Világossághoz (1982) című alkotásokban.