Furcsa hangulatú film, nem nevezném horrornak, még slashernek is csak megszorításokkal, noha az tény, hogy akadnak benne brutális jelenetek. A történet leginkább a társadalmi érzéketlenségről, közönyről szól, az ünnep kommercializálódásáról, az emberek egymástól való elidegenedéséről. A karácsonyi időszak sokak számára az egyik legkeservesebb része az évnek, hiszen rengetegen vannak olyanok, akik magányosak, kitaszítottak, és számukra a karácsony csak még inkább felerősíti a sehová sem tartozás érzését. Harry, a film főszereplője is ilyen ember. Lelkileg sérült, a mindennapjait a munka, a tévénézés és a szomszédok megfigyelése tölti ki. Magányosan él, gyakorlatilag alig akad valaki, aki megértené őt, még a testvére sem, egyedül talán csak a sógornője áll mellette. Ehhez kapcsolódik még a Mikulás iránti megszállott rajongása, illetve a gyerekkori traumatikus élményeinek a fel nem dolgozottsága. A két tényező összekapcsolódásából pedig végzetes eredmény születik.
A film felvezetése meglehetősen lassú, az első kb. háromnegyed órában nincs vérengzés, bár vannak előjelei annak, hogy itt valami borzalom fog történni. A rendező itt inkább lélektani drámát ad, megismerhetjük Harry életét, kitaszítottságát, az álmokba való kapaszkodását. A férfi tragédiáját az okozza, hogy valójában nem rossz ember, inkább gyereklelkűnek lehetne mondani, aki képtelen megtalálni a helyét a világban. Bizonyos szempontból mentálisan betegnek lehet őt tekinteni, hiszen megszállott, a képzelet és a valóság határán egyensúlyoz, ugyanakkor a néző torokszorító pillanatoknak lehet a szemtanúja, amikor a kamera Harry-t mutatja, amint a testvére házánál leskelődik, és látja a családi idillt, amit tőle megtagadott az élet. A gyilkosságsorozat itt valójában már csak végkifejlet, a lényeg a társadalomkritikában rejlik. A karácsony elvesztette a régi hangulatát, jellegét, és Harry munkahelyén, a játékgyárban is csupán az a fontos, hogy az alkalmazottak minél nagyobb profitot termeljenek a munkaadóiknak. Harry kénytelen megélni, hogy az álmai összeegyeztethetetlenek a valósággal, egyszerűen képtelen ebben a világban élni, és a film az ő fokozatos lelki összeomlását mutatja be. Az emberek rosszindulatával szembesülve a téboly első jelei még viszonylag ártalmatlanok, a férfi átbillenése még nem végleges, csupán hisztérikus nevetésben, illetve egy játékfigura elpusztításában merül ki Harry beteges hajlama. A későbbiekben viszont egyre inkább felmondják az idegei a szolgálatot, egyre távolabb kerül a realitástól, igyekszik minél tökéletesebb Mikulássá válni, de az újabb traumák hatására már a gyilkosságoktól sem riad vissza.
A forgatókönyv és a rendezés tehát azt a kérdést állítja a középpontba, hogy mekkora a társadalom felelőssége egy ember kitaszítása vagy befogadása területén, hogyan találhatja meg egy beteg ember a helyét abban a társadalomban, amely a pénzről és az elidegenedésről szól. Harry története egyszerre jelképezi a társadalomból kitaszított ember sorsát, illetve a karácsony valódi jelentésének totális erózióját. A férfi ugyanis foggal-körömmel próbálja megvédeni az ünnep eredeti tartalmát, erkölcsi elvárásokat állít fel, és a rossz emberek viselkedését az ünnepet veszélyeztető cselekedetként fogja fel. Harry karaktere egyfajta társadalmi termék, az elembertelenedő, anyagias, frusztrált társadalom szülötte, és az őt alakító Brandon Maggart jól hozza az egyre jobban a tébolyba sodródó, kitaszított, a gyilkosságokért fel nem menthető, gonosznak mégsem nevezhető férfi figuráját. A helyzet abszurditását az adja, hogy Harry erkölcsi megfontolások miatt gyilkol, így valójában ő is az értékek és az elvek egyfajta pusztítója lesz, még ha tébolyultan követi is el a tetteit. A film keserű látlelet a "jóléti" társadalom felszíne alatt rejlő problémákról, a kapitalizmus és az atomizálódás sújtotta modern világról, és a néző egy slashernek (is) tekinthető fajsúlyos társadalmi drámát kap, amely vészkiáltásként is funkcionálva próbálja ráirányítani az emberek szemét az elesett, kirekesztett felebarátaikra. Aki azt várja, hogy minden 10. vagy 20. percben brutálisan kivégeznek valakit, az csalódni fog. A film nem éppen pergő ritmusú, de ennek megvan az oka, hiszen a gyilkosságsorozathoz vezető út legalább olyan fontos, mint maga a vérfürdő. Ha viszont társadalmi drámaként nézzük a filmet, akkor mélyen elgondolkodhatunk a mondanivalóján, és azon, hová vezethet az, ha egyszer a kitaszítottak, a pszichés sérültek sem bírják már tovább. Valószínűleg nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az alkotás sajnos még 40 év után sem veszített az aktualitásából, sőt, lehet, hogy ma még rosszabb a helyzet.
49 You Better Watch Out (1980)
Harry gyerekként ráébred arra, hogy a Mikulás nem létezik, ráadásul látja, amint az apja jelmezben simogatja az anyját. A mentálisan sérült fiú felnőttként egy játékgyárban... több»
Szereplők: Peter Friedman, Mark Margolis, Rutanya Alda, Philip Casnoff, Jeffrey DeMunn
