A Trükkös halál meglehetősen furcsa film. Furcsa nem csupán azért, mert a segítségével bepillanthatunk a maszkmesterek munkájába, hanem azért is, mert ugyan számos klisét halmoz össze, és egy igazi B kategóriás limonádé mozi, mégis többször nézhető, és egyedinek is hat a zsánerfilmek tengerében. A 80-as évek B kategóriás amerikai mozijaiban mintha egyre kevesebb lett volna az eredetiség, sorra zúdultak a nézőkre az alapfilmet az unalomig variáló franchise-ok. A Trükkös halál ugyan nem az a mindent megváltó alkotás, de az egyik ütőkártyája szerintem éppen az, hogy mer szellemes lenni, és a klisék megőrzése mellett is némi újítást tud belecsempészni egy nem túl agyongondolt történetbe.
Az alapszituációban egy trükkmestert kérnek fel egy látszatgyilkosság megszervezésére, amit hősünk véghez is visz. Azonban rövidesen kiderül, hogy Rollie Tyler (Bryan Brown) nagyon mocskos ügybe tenyerelt bele, s végül az ő élete lesz a tét. A kicsit döcögősen induló film nagyjából fél óra után tempót vált, és nagyjából végig fenn tudja tartani a néző érdeklődését (kisebb üresjáratokat leszámítva, helyenként lehetett volna húzni a játékidőből).
A Trükkös halál ügyesen variálja a krimi, a thriller és az akciófilm elemeit, s nem jelentéktelen a humor szerepe sem (éppen ezért is nehéz eldönteni, hogy az alkotók komolyan vették-e a filmet, illetve, hogy a film komolyan veszi-e önmagát, néha mintha szándékosan ironikus fricskák jeleznék, hogy maguk a készítők is pici öngúnnyal szemlélik a klisékből összetákolt zsánerfilmeket). Amit személy szerint sajnálok, az a noiros jelleg eltűnése a cselekmény folyamán, noha a kiindulópont tökéletesen megfelelne egy noirnak (egy ártatlanul bajba került ember próbálja tisztára mosni a nevét, miközben az életben maradásért is meg kell küzdenie).
A filmben az idő előrehaladtával jönnek az újabbnál újabb csavarok, a történet mégsem válik túlgondolttá és követhetetlenné, sőt, a látványelemek ellenére is eléggé logikus cselekményt kapunk, a sztori nagyjából a hihetőség határán táncol. Kicsit felszínesre sikerült azonban például az egész bűnügy mögött álló szervezet bemutatása, illetve a film befejezésében eléggé óvodás gondolkodásúnak tűnnek a rosszfiúk, holott előtte egy meglehetősen ügyesen kitervelt gaztettet hajtottak végre, így némileg furcsa, hogy például a befejezésben gyermeteg módon viselkednek.
Talán jobban kihasználhatták volna az effekteket is (bár külön öröm, hogy akkoriban még jórészt CGI nélkül voltak kénytelenek dolgozni a filmesek), viszonylag keveset láthatunk Tyler "bűvésztrükkjeiből". És amit igazán sajnálok, az az, hogy elmarad a film önreflexivitása, holott például ki lehetett volna használni a "látszat vs. valóság" témáját, és kicsit jobban kibontani azt a kérdést, hogy a film mint olyan hogyan képes látszatot teremteni, hogyan tudja meggyőzni a nézőt arról, hogy valóság az, amit lát. S erre is jó lehetett volna az, hogy éppen egy trükkmester válik főhőssé, hogy rendkívüli szerep jut az álcázásnak, a trükköknek, s a történetben nagyon is hangsúlyos az, hogy sok minden csak látszat, Tylert is illúziókkal csalják tőrbe, amire ő is illúziókkal válaszol.
Kicsit kár, hogy végül a film a thrilleres-noiros kezdéstől elcsúszik a kommerszebb, akciófilmesebb jelleg felé, talán egy kvalitásosabb gárdával egy fajsúlyosabb alkotás születhetett volna meg. Robert Mandel nem tartozik éppenséggel az ismert rendezők közé, sajnos érezhető, hogy vannak kihagyott lehetőségek a filmben, mind a rendezést, mind a cselekményt tekintve. Noha a két főszereplő (Bryan Brown és Brian Dennehy) jól játszik, azért ők is "csak" B kategóriás alkotásokban szerepeltek, a többi színész pedig jó eséllyel teljesen ismeretlen a magyar nézőközönség számára (talán még Jerry Orbach az, akit gyakrabban lehetett látni, de az átlag néző valószínűleg neki is csak a jellegzetes arcát ismerheti, a nevét kevésbé).
Azonban a Trükkös halál így, a hiányosságaival együtt is jó példa lehet arra, hogy egy B kategóriás, igazi húzónevek nélküli film is lehet sikeres, ha képes valami újat mutatni, és ha mer ötletes, szellemes lenni. Többszöri megnézés után is ugyanolyan szórakoztató tud maradni ez a mű, ami nem kis feladat. Amit azonban célszerű elkerülni, az az AMC-n leadott verzió, botrányos az ott elhangzó szinkron. Elképesztően silány és jellegtelen kappanhangok kárpálását szenvedheti végig a néző, ezért is érdemes – ha lehet – az első szinkronnal megnézni ezt a filmet, de még a másodikkal is viszonylag élvezhető.
70 Trükkös halál (1986)
Rollie Tyler, a filmes szakma egyik legnevesebb trükkmestere, mindent tud, amit a speciális effektekről tudni lehet. A különböző halálnemeknek több ezer változatát tudja... több»
Szereplők: Bryan Brown, Angela Bassett, Brian Dennehy, Jerry Orbach, Diane Venora
