Stephen King megfilmesíthetetlennek vélt regényeinek vászonra vitelébe már sok rendezőnek beletörött a bicskája. Így kellő gyanakvással fogadtam a kisvárosi farkasember történetét is, bár bizakodásra adott okot, hogy a forgatókönyvet maga King jegyzi. Ennek tudatában kezdtem el nézni a történetet.
Már a film elején beharangozott szereplőgárda is ígéretes. A 80-as és 90-es évek akciófilmjeinek antihőseként megismert Gary Busey. A Twin Peaks szimpatikus benzinkutasa, Nagy Ed szerepében megkedvelt Everett McGill. A tragikus sorsú, de akkor népszerű gyerekszínész, Corey Haim. Az Anna című minisorozat vörös hajú kislányaként szívünkbe zárt Megan Follows, aki egyben a történet mesélője is.
A kezdeti baljós hangulat végigkíséri a filmet. A máskor zavaró narráció itt most kivételesen jól működik, a múltba révedő hősnő hangja a sztori szerves részévé válik. King egyik specialitása, a kisvárosi lét lényegének megragadása, a közösség tagjai között működő dinamika feltárása, és olykor szatirikus ábrázolása itt is megjelenik. Ami ezen felül ebben a történetben újdonság lehet, az a testvérek közötti különleges szeretet-gyűlölet viszony kicsúcsosodása a különböző konfliktusokban, majd feloldása és kioltása a kiszolgáltatottság és az egymásra utaltság felismerésében. A film így válik egy szerethető coming of age történetté.
A szereplők nem pusztán elszenvedői a rémségeknek, hanem sorsuk aktív alakításába is keményen beszállnak. A rendőrök, akik a jog által biztosított keretek között próbálják felgöngyölíteni a gyilkosságokat, szembekerülnek az önvédelmi mechanizmusoktól túlvezérelt városlakók dühével. Amíg a felnőttek a maguk kevésbé hatékony módján próbálják megvédeni a saját és családtagjaik életét, addig a civakodó testvérpár rájön a kegyetlen igazságra. Arra az igazságra, amelyet egyetlen felnőttnek sem mondhatnak el. Vagy mégis akad olyan felnőtt, aki feltétel nélkül szereti és elfogadja a gyerekeket, és követi őket az őrületbe is? Aki mellettük áll, hogy ne egyedül nézzenek szembe a veszedelemmel? Aki akár az életét is odaadná értük, ha kell? A történet ezeket a kérdéseket boncolgatva szembesíti a nézőt a magukra hagyott gyermekek kiszolgáltatott helyzetével.
Ami az ijesztgetést és a feszültséget illeti, látunk letépett fejet, felkoncolt tinilányt, hatalmas tépőfogakat közelképen, hallunk vészjósló üvöltést sejtelmes zenével, és persze jön néhány mérsékelt, de kötelező jump scare. Elvégre horrort nézünk, még ha nem is a legvadabb fajtából.
A film bővelkedik emlékezetes jelenetekben, de mind közül kiemelkedik az, amikor az idős fegyvermester elkészíti az ezüst pisztolygolyót. A lassú, de határozott mozdulatok. A precíz, finom műveletek, ahogyan az olvadt ezüst belefolyik az öntőformába, majd a mester a szerszámokkal beszorítja a hüvelybe. Alatta pedig a hősnő narrációja vezet rá arra, hogy mekkora is a tét.
Kingről bírálói már régóta terjesztik, hogy nem tud jó befejezést írni. Akárhogy is, ebben a filmben a lezáró jelenetek elég erősre sikerültek, a történetet kerek egésszé alakítva.
Jó éjszakát!
74 Ezüst pisztolygolyók (1985)
Félelem tartja rettegésben az amerikai kisváros lakóit, amikor egymást követik a titokzatos gyilkosságok. Marty a mozgássérült kisfiú biztos abban, hogy egy farkasember állhat a... több»
Szereplők: Terry O'Quinn, Gary Busey, Megan Follows, Corey Haim, Tovah Feldshuh
