Parker ( Yaphet Kotto ), Lambert ( Veronica Cartwright ), Ash ( Ian Holm ), Dallas ( Tom Skerritt ), Brett ( Harry Dean Stanton ), Kane ( John Hurt ), Ellen ( Sigourney Weaver ), az Alien ( Bolaji Badejo ).
A filmgyártás öt legjobb alkotásának egyike, ez tagadhatatlan.
Sikere vetekszik a Star Wars univerzum sikereivel.
Ridley Scott sem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz.
Annak idején a nyolcvanas évek elején belógtam a moziba, hogy megnézzem az idősebb haverjaimmal anno az eredetit, és mondhatom, rohadtul összecsináltam magam.
2014-ben azonban digitálisan feljavították a jobb kép- és hangminőség miatt.
A könyvet Alan Dean Foster követte el, akinek az első Star Trek-film történetét köszönhetjük, és annak ellenére, hogy a könyv nem az ő neve alatt jött ki, a Csillagok háborújához is nem kevés köze volt. És biztosan nem csak én olvastam a Jedi-kristályt (könyvben Erőpróba) a Robur magazinban. Telt, múlt az idő, a második rész később nagy kedvenc lett, de az első valahogy kimaradt.
Annak ellenére, hogy a könyvet nagyon régen vettem utoljára a kezembe, minden fontosabb és érdekesebb momentumra emlékeztem, így lényegében két kérdés maradt: ugyanazt kapom-e vissza, amit annak idején magam előtt láttam olvasás közben és a megijedős részekre lélekben felkészülve be fogok-e fo.ni, avagy sem.
Komolyan mondom, majdnem!
Maga a történet teljesen rém egyszerű, simán büntetni kéne azt, akinek korábban már eszébe jutott, de valamiért magában tartotta. Nos, a megjelenítésben egyáltalán nem csalódtam. A Csillagok háborúja egy új szintre emelte a mozit, amit Ridley Scott és stábja (részben az előbb említett filmből) meg tudott lépni. A rendező precizitása, aprólékossága és abszolúte egyéni látásmódja már ebben a viszonylag korai munkájában megmutatkozik. A művészek által tervezett díszletek, járművek, kosztümök és maga a szörny teljesen a film védjegyévé váltak. Meg lehet mosolyogni a falakon futó gégecsöveket, a konnektorokat és a számítógépet, de egyrészt nem ezeken van a lényeg, másrészt abban az időben azért ez rendesen és vészesen ütött. Viszont mai szemmel nézve ez a film már nem annyira sokkoló (félreértés ne essék, ettől még nem ciki rosszul lenni nézés közben). Amit az akkori gyomor nem vett be, azt megkapjuk az esti hírekben ömlesztve öt perc alatt. Persze, egyértelműen többről van szó, minthogy egy latexruhába öltözött magas, vékony fickó szűk folyosókon kerget erősen verejtékező embereket (egyes ismerőseim szerint nem). Mint írtam, a könyvet olvasva számítottam a történésekre, de azért meg tudott lepni rendesen.
Ridley Scott-nak az atmoszférateremtés, feszültségkeltés érdekében már akkor sem kellett a szomszédba kopogtatnia.
Most, hogy megnéztem, nálam ez a film az a kategória, amit nem fogok minden nap elővenni, de ígérem, ott lesz a gyűjteményemben, hogy bármikor, meg tudjam nézni, ha úgy tartja kedvem.
Egyszerűen egy örök darab, nem hiszem, hogy a mostani „sikerfilmek” bármelyikét 35 év múlva teltház előtt fogják játszani. Fél pont levonás viszont a hangért, valamit csináljatok srácok, mert ha lúd, legyen már jó kövér!
A film klasszikus, és felejthetetlen.
Nincs mese!
Alap és kultfilm!