A felülmúlhatatlan

2022.10.19 09:17 Gyorvik Olvasottság: 4504x

5

Túlzás nélkül minden idők egyik legjobb tudományos-fantasztikus kult mozija – immáron 40 éve szolgáltatja a témát a rengeteg dilemmának a kibeszélésre, feloldására. A 2020-as évek elején bizonyos momentumai nagyon aktuálissá válhatnak – gondolhatunk itt a már jól ismert 2029-es időpontra. Hozzátéve ugyanakkor, hogy a később magyarázatot nyert összefüggésrendszer kiindulópontja már a 90-es évek végén be kellett volna, hogy következzenek. Mindez hála Istennek nem történt meg. Viszont, ha tovább gombolyítjuk a fonalat, az apokalipszis-várók és a mindenben összeesküvést szimatolóknak még esélyük lehet. Mindez persze csak vicc, minthogy a film végzetszerű előképe az emberiség számára nagyon is lehangoló. Egyébként állítólag James Cameron rendező egy visszatérő rémálma ihlette a film témáját. Hát, eléggé konkrét események történnek benne ahhoz. E sorok írójától sem áll távol a ’hátsó gondolat’ témaköre, s mivel a film költségvetése azért elég komoly összeget emésztett fel (nem is említve Arnold Schwarzenegger gázsiját), kíváncsi lenne, vajon milyen célok és eszményképek vezérelték őket, hogy végül a megvalósítás útjára engedjék ezt az ihletett filmetűdöt. Bárhogyan is tekinti is a néző, ahogyan átlépte az emberiség a 20-21. század fordulóját, és most már javában benne gázol az apokaliptikusnak tetsző idők kihívásaiban, egyre inkább gyanússá válhat a rendező által említett álomkép a futurisztikus jövőről. Jelen esetben tekinthető úgy, hogy nostradamus-i képességekkel van felruházva? Vagy ilyen esetben túlértékeljük a technológia által nyújtott lehetőségeket és disztópikus víziókat?

Ha valaki veszi a fáradságot és utánanéz, rádöbbenhet, mekkora munkát fektettek a technikai stáb tagjai a számos fontos jelenetnek a megalkotásában. Itt újfent ki kell emelnünk, hogy a – még a hőskorban készített – speciális effektusokat igénylő filmek vászonra vitelének folyamata ebben a tekintetben mennyire bravúros volt. Sokak szerint a látványvilág nyújtotta élmény a mozilátogató számára sokkal inkább emelkedett abban az esetben, ha a vizuális hatások garmadáját minél inkább a megszokott való életben is megtapasztalható benyomásokra alapozzák a készítők. Ezzel éles ellentétbe állítható az utóbbi években tapasztalt – ugyan megszokott, de tökéletesen el nem fogadott CGI – furcsa megoldásai. Bár az utóbbiban lényegesen nagyobb hatásfok érhető el, a minőségi jelleg sokszor – éppen az ember élményfeldolgozó képessége miatt – a háttérbe szorul. Így összességében, még akkor is, ha éppen minimálisan észrevehetőek – szó szerint – a technikusok keze nyomai, sokkal elementárisabb benyomást nyújtanak. Ez által természetesen a hosszú távú élmény is maradandóbb lesz. Akár 40 év távlatából is.

Minden idők leghíresebb testépítőjének szerepvállalása – kissé eltúlzottan, hiszen kifejezett drámai dialógja nem voltak – annyira tökéletes lett, hogy azonnal ikonná vált. A téma és a mozi rajongói utólag azért szeretnék számon kérni azt a néhány jobban is megvalósíthatott jelenetet, pusztán csak azért, hogy még tökéletesebb legyen. A nyitó jelenet lehetett volna kissé prűdebb és visszafogottabb, de mit vár az ember egy géptől. Aligha emberi indulatokat. Ezenfelül számos alkalommal találkozhat a néző érzelmeket felvonultató arcmimikával és gesztusokkal. De mindent félretéve ezek csak parányi hibák, és a befejező képsorok igazán feledtetik ezeket. Megjegyzendő, hogy makettes megjelenítés a végső nagy hajszában egészen felülmúlhatatlan lett. Újfent szükséges itt utalni arra, hogy a megfilmesítés szempontjából a lehetőségek tárháza nem mindig célravezető, ugyanazon okból, mint ahogyan az ember belső képalkotási képességei működnek. A vásznon ily módon megjelenített élő eszközökből összeállított jelenet milliószor nagyobb benyomást vált ki a nézőben.