Saroo Brierley igaz története 2012-ben meghatotta a világot. A mindössze 5 évesen Indiából elveszett, majd 25 évvel később, Ausztráliából előkerült kisfiú nem mindennapi odisszeiája bejárta a világsajtót, Saroo pedig Long Way Home című memoárjában számolt be gyermekkori emlékeiről, ausztráliai életéről és hazatéréséről, nagy hangsúlyt fektetve a reménytelennek tűnő, mintegy 3 éven át tartó keresési folyamatra, mely során a Google Earth segítségével követte vissza az őt gyerekként Kalkuttába vivő vonat lehetséges útvonalait, és azonosította be szülővárosát.
Ez az egyszerre szívszorító és felemelő történet valóban filmre kívánkozott, és 2016-ban meg is született a méltán díjesőben részesített adaptáció, Oroszlán címmel (a cím Saroo helyesen írt és ejtett nevének, a Sheru-nak jelentésére utal).
A film Garth Davis első jelentősebb rendezése, és jó érzékkel Saroo kálváriájának érzelmi-identitásbeli részére helyezte a hangsúlyt a hosszadalmas Google Earth-keresés helyett.
A játékidő első felében bemutatja gyermekkorát és eltűnésének előzményeit, miközben lesújtó képet fest az indiai nyomorról: a mélyszegénységben élő Saroo-t és testvéreit édesanyjuk egyedül neveli, és kőhordásból próbálja eltartani a családot, így a gyerek is dolgozni kényszerülnek. Egy alkalommal a kis Saroo-t egy vasútállomáson magára hagyja a bátyja, a kisfiú pedig elalszik egy üres vagonban. Ám mire felébred, a vonat már úton van, és meg sem áll az otthonától mintegy 1500 km-re lévő Kalkuttáig. (Mint 25 évvel későbbi hazatérésekor kiderül, Saroo bátyját még aznap, az ő eltűnése éjjelén halálra gázolta egy vonat; valószínűleg ezért nem ment vissza öccséért az állomásra). A 15 milliós Kalkuttában Saroo végleg elveszik; nem beszéli a helyi nyelvjárás, szülővárosának nevére nem emlékszik, sem arra, hogy merről jött vele a vonat. Így hetekig tartó utcán bolyongás után egy árvaházba kerül, ám későbbi sorsa szerencsésen alakul: egy ausztrál házaspár örökbe fogadja, és szeretetteljes családi közegben nő fel az ausztráliai Hobart városában.
A film második felében már felnőtt férfiként láthatjuk Saroo-t, aki jómódú családban nőtt fel, és egyetemi tanulmányira készül éppen. Azonban egy indiai társasággal való találkozás felébreszti benne a régi emlékeket és az elfojtott vágyakozást vér szerinti családja iránt, és itt jön képbe a mindent megváltoztató Google Earth.
A film első részét a letaglózó képsorok teszik emlékezetessé, melyek az ezerarcú India legcsúfabb arcát, a szegénység netovábbját és az utcagyerekek embertelen sorsát mutatja be. A gyermek Saroo szerepében Sunny Pawar elképesztő hitelesen alakít, nyers és naturális játéka sallangmentesen teszi kézzelfoghatóvá mindazt, amit Saroo-nak át kellett élnie.
A második rész kétségkívül a felnőtt Saroo (a Gettómilliomosban is nagyot alakító Dev Patel megformálásában) és örökbefogadó anyja (Nicole Kidman lehengerlően szenzibilis alakítása) kapcsolatának dinamikájában remekel. Saroo vágyik megtalálni vér szerinti családját, de nem akarja megbántani ezzel az őt gondosan és szeretettel felnevelő örökbefogadó családját. Kettejük kapcsolata rávilágít az örökbefogadás kényes kérdéseire, ugyanakkor az univerzális szeretet mindent átívelő erejére is. Az anya bár feltétel nélkül és teljes szívből szereti nevelt fiát (még a saját gyermek lehetőségéről is lemondott csak azért, hogy megfelelően gondoskodhasson Saroo-ról és fogadott testvéréről, Manthosról), de mégis támogatja őt abban, hogy megtalálja a múltját és biológiai családját, és kész osztozni Saroo édesanyjával az anyai büszkeségben.
Saroo kitartó, fáradhatatlan munkájának, a modern technológiának és nevelőszülei támogatásának köszönhetően végül 25 év távollét után hazatér szülővárosába, és találkozik édesanyjával és életben maradt testvéreivel. Saroo édesanyja, bár egy éjszaka alatt két gyermekét is elvesztette, mindvégig hitte, hogy Saroo életben valahol, és egyszer hazatér. Nem költözött el a városból, mert hazavárta őt, 25 éven át, rendületlenül várt, és végül megtört a csoda: az elveszett fiú hazatért.
Csoda szép történet, átélhető, emberi érzelmekkel, sorsokkal, kiváló alakításokkal és a nehézségek ellenére is gyönyörű végkifejlettel.
Az Oroszlán olyan univerzális értékek időtállóságára mutat rá, mint a szeretet, a remény, a kitartás, és bár kétségkívül áradnak benne a szélsőséges érzelmek, szem garantáltan nem marad szárazon, mégsem lehet hatásvadászattal vádolni, hiszen ezt a forgatókönyvet bizony az élet írta.
86 Oroszlán (2016)
Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer... több»
