Moziba be! - Will Smith a csúcsra tör, a Manieggs a várakozások alatt teljesítA kép forrása: Warner Bros.

Könnyed, de felejthető szórakozást ígér a Will Smith és Margot Robbie főszereplésével készült Focus: A látszat csal, a Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja kisebb csalódás, a Shaun, a bárány - A film mindent tud, amint egy stop-motion animációnak tudni kell. Mozikban  második filmje, a remek Csodák, de a dokumnetumfilek kedvelői is megtalálhatják számításaikat a Németh Miklós politikai tevékenységét feldolgozó 1989 - Határon-ban.

Focus: A látszat csal

A Focus kimondva, kimondatlanul az a film, amellyel Will Smith bebizonyíthatja, hogy még mindig ott a helye a legnagyobb hollywoodi sztárok között. Erről ugyan elsősorban a közönség, és nem a kritikusok fognak dönteni, de az már most látszik, hogy nem lesz bukás a dologból. A Focusra minden bizonnyal nem a sablonos, bejáratott és nem túl meglepő fordulatokban bővelkedő története miatt fogunk emlékezni, azonban két karizmatikus főszereplője nagyjából elég arra, hogy biztosítsák az egyszeri kikapcsolódást. Egy ilyen, két szereplőre épülő produkciónál mindig az az első, hogy mennyire működik az összhang a színészek között. Nos, Smith és Margot Robbie párosánál láttunk már erősebbet is, ennek ellenére a film szórakoztató tud maradni, így aki kedveli a svindleres tematikát, és csak egy laza kis kikapcsolódásra vágyik, megtalálhatja benne a számítását.

Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja

Nagyon vártuk már Miklósy Zoltán és Herkó Attila  produkcióját, de bármennyire is szurkoltunk neki, nem tudtunk megszabadulni a keserű szájíztől. De kezdjük az elején. Az ötlet kapásból dicséretes, az animáció minőségére nem lehet panasz, csakhogy, és végül ezen áll, vagy bukik a dolog, a forgatókönyv olyan hiányosságokkal és gyermekbetegségekkel bír, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez az a dolog, amit nem lehet kispórolni. Paródiáról van szó? Papíron igen, csakhogy ez sem könnyű műfaj, ugyanis le kell menni az alapokig, és úgy kell a zsáneren csavarni, hogy világos maradjon, mire megy ki a játék, de felismerhetőek legyenek az ismertetőjegyek, és közben az egész szórakoztató maradjon. Ez egy komoly írói kihívás, nem véletlenül találkozunk ilyen ritkán a műfajjal, a Manieggs pedig sajnos elvérzik a történeten és a bárgyú, többször is erőltetettnek tűnő poénokon. A film mögött álló csapat tehetsége azonban kétségbevonhatatlan, így reméljük, hogy nem utoljára hallottunk rólunk.

Shaun, a bárány - A film

A Wallace és Gromit alkotói ismét egy rendkívüli animációs filmmel rukkoltak elő. A Shaun a bárány egy szívmelengető, szórakoztató stop-motion kaland, amit bármelyik korosztálynak bátran merünk ajánlani. A filmben egyetlen dialógus sem hangzik el, mégis, sokkal többet mond, mint a legtöbb hollywoodi produkció. Remek, aranyos történet, kiváló megvalósítás és első osztályú humor, ehhez aligha kell bármit is hozzátenni. Garantáltan nem fog csalódást okozni.

Csodák

második filmjével ismét maradandót alkotott, nem véletlenül nyerte el Cannes-ban a zsűri díját. A Csodák egy gyönyörű felnövés dráma, egyszerre rendkívül személyes, és mégis univerzális. Az érzelmes rendezést az ízléses operatőri munka és remek színészi alakítások egészítik ki, az európai filmek rajongóinak aligha javasolhatnánk jobb filmet a hétvégére.

1989 - Határon

Anders Østergaard és filmje a Németh Miklós politikai tevékenységét dolgozza fel meglepően újszerű, izgalmas ámbár néhol inkoherens narratívával. Persze nem feltétlenül jogos egy dokumentumfilm esetében felróni, hogy helyenként alaposan a leegyszerűsíti a politikai színtér eseményeit, de a megítélésünk szerint ez a rendezői koncepció sajátja. Hogy ez elkerülhető-e vagy sem, azzal kapcsolatban persze már nehéz lenne állást foglalni.  Az 1989 - Határon mindenesetre egy szórakoztató, hiteles krónika Németh miniszterelnökségéről, mely a történet lekerekítésének céljából időnként kevéssé árnyalja az eseményeket, de az ötletes megvalósítás kárpótol a hiányosságokért.