Nem voltam kimondottan elragadtatva ettől az Oscar-ra gyúrt filmtől. Fontos témákról szól (a földművelők nehéz élete a Mississippi-deltájában a ’40-es években, illetve a szegregáció ugyanott, ugyanakkor), de sajnos jószerint csak a felszínt kapargatta. A darab bő egy órája engem egy szappanoperára emlékeztetett, aztán szerencsére voltak benne drámai jelenetek, bár ezek lezárása is amolyan „amerikai” módon végződött. Amit feltétlenül dicsérni lehet benne az a remek fényképezés, bár kétlem, hogy azon a vidéken folyton-folyvást vihar készülődik, vagy özönvíz módjára ömlik az eső. A feketék mintha a Tamás bátya kunyhójából léptek volna elő, magukkal hozva a rájuk ragadt kliséket. A fehér-fekete ellentét ábrázolása már 1958-ban, a „Megbilincseltek” című Stanley Kramer-filmben is sokkal jobban volt kibontva. Egy igazán ellenszenves antagonista szereplője volt: Pappy, a trotty vénség (Jonathan Banks), olyan sikerrel játszotta el a szerepét, hogy a néző zsebében magától kinyílt a bicska. Érdekes módon az elején csak erősen sántikálva mormogott a kecskeszakállába, de a végére elég undorító módon aktívizálta magát. Igazán kiérdemelte a sorsát! Lehet, hogy a film alapjául szolgáló regény jóval több lélektani motivációval ábrázolja a szereplőket, de a film megnézése után nincs kedvem nekilátni az elolvasásához. Erős jóindulatú értékelésem három nagyon gyenge lábakon álló három csillag.
Nem voltam kimondottan elragadtatva ettől az Oscar-ra gyúrt filmtől. Fontos témákról szól (a földművelők nehéz élete a Mississippi-deltájában a ’40-es években, illetve a szegregáció ugyanott, ugyanakkor), de sajnos jószerint csak a felszínt kapargatta. A darab bő egy órája engem egy szappanoperára emlékeztetett, aztán szerencsére voltak benne drámai jelenetek, bár ezek lezárása is amolyan „amerikai” módon végződött. Amit feltétlenül dicsérni lehet benne az a remek fényképezés, bár kétlem, hogy azon a vidéken folyton-folyvást vihar készülődik, vagy özönvíz módjára ömlik az eső. A feketék mintha a Tamás bátya kunyhójából léptek volna elő, magukkal hozva a rájuk ragadt kliséket. A fehér-fekete ellentét ábrázolása már 1958-ban, a „Megbilincseltek” című Stanley Kramer-filmben is sokkal jobban volt kibontva. Egy igazán ellenszenves antagonista szereplője volt: Pappy, a trotty vénség (Jonathan Banks), olyan sikerrel játszotta el a szerepét, hogy a néző zsebében magától kinyílt a bicska. Érdekes módon az elején csak erősen sántikálva mormogott a kecskeszakállába, de a végére elég undorító módon aktívizálta magát. Igazán kiérdemelte a sorsát! Lehet, hogy a film alapjául szolgáló regény jóval több lélektani motivációval ábrázolja a szereplőket, de a film megnézése után nincs kedvem nekilátni az elolvasásához. Erős jóindulatú értékelésem három nagyon gyenge lábakon álló három csillag.