Amikor elmész a moziba, azt azért teszed mert az előzetesek, a cím és ki tudja mi végett felkeltette az érdeklődésedet egy töredék információ. Kíváncsi vagy, izgalomra vágysz, amit itt meg is kapsz, de nem mindig úgy, ahogy Te elképzelted. A film már az elején arcul csap a ritmusával a zene, operatőri megoldások meglepően érdekesek. Egyszerű, de mégis van benne valami, ami viszi előre az adrenalint az ereidben. Annyit tudok tanácsolni, hogy hátradőlve engedd el magad, hogy beszippantson a történet, és akkor még részese is lehetsz. Nekem voltak olyan érzéseim (itt az operatőri és zenei dolgokra gondolok), amikor szinte úgy éreztem velük együtt ott vagyok az események közepette. Ezt az érzést elérni pedig azt jelenti, hogy talán nem is olyan rossz a rendezés és a film, sőt megkockáztatom, hogy bőven jó. Végre valaki kilépett egy komfortzónából a magyar filmek terén is, és a látványt hívta segítségül. Amikor a forgatókönyvben nincsenek briliáns párbeszédek, gondolatok, akkor a látvány helyettesíti mindazt amit elmondani felesleges, meg kell mutatni. Na szóval ezzel azt akarnám mondani, hogy ha valaki nem értené, hogy ha csak leírják, hogy a srác lebeg, az nem olyan mind mikor meg is mutatják vizuálisan. Kell hozzá a technika a srác, a zene, s természetesen a történet, hogy mikor, melyik részt vizualizálják meg így a filmben. A mondanivalója összetett, s nem kell túllihegni. Egy srác a sok közül, lehetnél te is. Köszöntem, nézzétek meg.
Amikor elmész a moziba, azt azért teszed mert az előzetesek, a cím és ki tudja mi végett felkeltette az érdeklődésedet egy töredék információ. Kíváncsi vagy, izgalomra vágysz, amit itt meg is kapsz, de nem mindig úgy, ahogy Te elképzelted. A film már az elején arcul csap a ritmusával a zene, operatőri megoldások meglepően érdekesek. Egyszerű, de mégis van benne valami, ami viszi előre az adrenalint az ereidben. Annyit tudok tanácsolni, hogy hátradőlve engedd el magad, hogy beszippantson a történet, és akkor még részese is lehetsz. Nekem voltak olyan érzéseim (itt az operatőri és zenei dolgokra gondolok), amikor szinte úgy éreztem velük együtt ott vagyok az események közepette. Ezt az érzést elérni pedig azt jelenti, hogy talán nem is olyan rossz a rendezés és a film, sőt megkockáztatom, hogy bőven jó. Végre valaki kilépett egy komfortzónából a magyar filmek terén is, és a látványt hívta segítségül. Amikor a forgatókönyvben nincsenek briliáns párbeszédek, gondolatok, akkor a látvány helyettesíti mindazt amit elmondani felesleges, meg kell mutatni. Na szóval ezzel azt akarnám mondani, hogy ha valaki nem értené, hogy ha csak leírják, hogy a srác lebeg, az nem olyan mind mikor meg is mutatják vizuálisan. Kell hozzá a technika a srác, a zene, s természetesen a történet, hogy mikor, melyik részt vizualizálják meg így a filmben. A mondanivalója összetett, s nem kell túllihegni. Egy srác a sok közül, lehetnél te is. Köszöntem, nézzétek meg.