1990-es évek rajzfilmművészetének értékes gyöngyszeme

2024.01.14 16:07 Timon Olvasottság: <100x

0

Egyik kedvenc rajzfilmem lett még aznap, amikor megnéztem. Vagy a fő kedvencem... Én személy szerint szeretem az orosz kultúrát, zenét, és sajnos ezekről nincs túl sok film. Már csak ezért is annyira nagy gyöngyszem ez. Nagy őszinteséggel szól a kitartásról, családkutatásról és az örökségek fontosságáról. A felnőtt Anasztázia, aki nem tudja magáról, hogy ő az, egy nap találkozik két cirkuszossal, akikkel végül elindul Párizsba, azzal a céllal, hogy megtudja: vajon ő-e az elveszett hercegnő. Útközben az alvilágból a Romanov család ősellensége, Raszputyin támad rájuk, és mindent bevet annak érdekében, hogy megölje a család életben maradt tagjait is. A film nem finomkodik, nagyon nyersen és erőteljesen mutatja be a sötét mágiáját, ezt az atmoszférát csak a kis egérszerű társa lazítgatja néhol. Elég akciójelenetet tettek bele, a vonatról menekülés és a nagy harc a végén a hídnál nagyon ütősek voltak. Szerencsére nem volt nagyon klisés, ahogy meggyőzte a nagymamáját, hogy ő az igazi, a sok korábbi próbálkozó után. Hát még az milyen hatásos volt, hogy Dmitrij nyíltan nem a pénzért csinálta (legalábbis a vége felé már nem), és őszinte hűséget tanúsított, amikor megmentette a lányt. Érdekessége ennek, hogy ezt nem a Disney készítette (csak forgalmazza újabban, de ez az akvizíciónál korábban készült, tehát nem számít). Nagyon szépek a dalbetétek benne. Ez a film tökéletes példa arra, hogy nemcsak ők tudnak szívhez szóló musicaleket alkotni. Anasztáziáról pedig sok legenda és rejtélyes elmélet szól, hogy a valódival mi történt, mi lett azon brutális mészárlás után, vannak rejtélyek a történelemben bőven...

Mindenesetre ez a film szuperül maradandó, az 1990-es évek rajzfilmjeinek jellegzetes rajzstílusával nem lehet betelni, annyira őszinte és ügyel az érzelmekre.

10/10.