Az első évadban Japán legnagyobb animestudiói mutatták be a Star Wars-ról a saját szabad sztorijaikat, itt pedig több országé rukkolhatott elő velük. És egyik jobb mint a másik...
Nagyon-nagyon hosszan tudnék áradozni erről az évadról. Már az első rész nagyon betalált az elképesztő, Star Wars fantáziamerészségét is valamelyest túlszárnyaló színhasználatával, vagyis ahogy játszottak azokkal. Aztán ott van mondjuk még az ahol a kolonizáló birodalmiakat legyőzik (akár kánon is lehetne). Ilyen érzelmekkel teli háttértörténetbemutatást ritkán sikerül, és itt egyetlen epizód is elég volt az egyes sztoriknál hozzá. A legütősebb a sötét fej felé való utazásos rész volt. Ebben a sorozatban mutatták be a Birodalom leggonoszabb oldalát. Számomra a legjobb az utolsó három rész volt: az úgymond indiai Star Wars-ban sok kaland volt, sok díszlet és némi spiritualizmus. Rabszolgamunkások cserbenhagyása, miközben nem tudnak róluk a fényűző városban. Ahogy kiszabadultak, az fenomenális volt: a mottó egyszerre volt remény és segélykiáltás. És az utolsó rész, ahogy az ének tisztította meg a kirstályokat - egy ilyet például a hivatalos kánonban is szívesen látnék.
10/10
Az első évadban Japán legnagyobb animestudiói mutatták be a Star Wars-ról a saját szabad sztorijaikat, itt pedig több országé rukkolhatott elő velük. És egyik jobb mint a másik... Nagyon-nagyon hosszan tudnék áradozni erről az évadról. Már az első rész nagyon betalált az elképesztő, Star Wars fantáziamerészségét is valamelyest túlszárnyaló színhasználatával, vagyis ahogy játszottak azokkal. Aztán ott van mondjuk még az ahol a kolonizáló birodalmiakat legyőzik (akár kánon is lehetne). Ilyen érzelmekkel teli háttértörténetbemutatást ritkán sikerül, és itt egyetlen epizód is elég volt az egyes sztoriknál hozzá. A legütősebb a sötét fej felé való utazásos rész volt. Ebben a sorozatban mutatták be a Birodalom leggonoszabb oldalát. Számomra a legjobb az utolsó három rész volt: az úgymond indiai Star Wars-ban sok kaland volt, sok díszlet és némi spiritualizmus. Rabszolgamunkások cserbenhagyása, miközben nem tudnak róluk a fényűző városban. Ahogy kiszabadultak, az fenomenális volt: a mottó egyszerre volt remény és segélykiáltás. És az utolsó rész, ahogy az ének tisztította meg a kirstályokat - egy ilyet például a hivatalos kánonban is szívesen látnék. 10/10