Egy véres és durva feldolgozás, de vajon jobb, mint az eredeti?

2023.07.25 19:39 Kóborló Olvasottság: 212x

2

Sam Raimi 1981-es Evil Dead – Gonosz halottját 2013-ban érte el az úgynevezett remake-láz, és be kell hogy valljam, hogy emiatt az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Sírt, mert mint oly sok horrorrajongó, én is akaratlanul felszisszennek, ha meghallom, hogy egy kultikus horrorfilmhez készítenek remake-et. Viszont ott van ugyebár a mérlegnek a másik nyelve, hogy vannak és lesznek is olyan rajongók, akik nagy örömüket lelik abban, ha Hollywood visszanyúl egy már bevált ötlethez, és elkészítik a modernizáltabb változatát az adott klasszikusnak. Jómagam nem túlzottan kedvelem a remake-eket, de be kell hogy valljam, vannak olyan alkotások, amikre kimondottan ráfér egyfajta ráncfelvarrás (főleg a technikai kivitelezések terén). Na de vajon hogy a Fede Alvarez által rendezett Gonosz halott című remake is csak egy ráncfelvarráson átesett újrafeldolgozás, avagy annál azért többet is kapunk? Nézzük hát, hogy mi is a helyzet ennél a filmnél!

Sok barátom azért nem kedvelik a remake-eket, mert egyszerűen csak azt látják ezen alkotásokból, hogy a készítők, avagy a stúdiók csak egy újabb bőrt akarnak lehúzni egy bizonyos franchise-ból, és így kissé olyan ez, mint az a bizonyos felmelegített étel (amely ugyebár felmelegítve már nem is oly finom, hisz így igen nagy valószínűséggel hiányozni fog belőle az a bizonyos egyediség). Nos, ha egy filmet csak is azért készítenek el, hogy szolga módjára kövesse az eredeti változatát, akkor teljes mértékben egyet tudok érteni azon barátaimmal, akiknél instant agyvérzést okoz a remake szó. Viszont jelen filmünk esetében egyáltalán nem olyan könnyű azonnal rásütni a copy feliratot, merthogy igencsak sok mindenben variáltak rajta. Persze ezek hallatán ismét felhördülnek majd sokan, hisz ha már újrázzák az Evil Deadet, akkor miért nem tudnak hűek maradni az eredeti változatához? Mindezen dolgokat figyelembe véve megállapítható, hogy mindenképp lesz egy csoport, akik ellenszenvet fognak érezni a remake iránt (és ezt maximálisan meg is tudom érteni), viszont azt is figyelembe kell venni, hogy az eredeti változata és az újrafeldolgozás közt eltelt több mint 30 év, és hát valljuk be őszintén, nem öregedet valami túl fényesen az 1981-es Sam Raimi változat. Tehát meg tudom érteni azt, hogy a gyártó stúdió úgy érezte, hogy épp itt lenne az ideje egy remake-nek (amibe amúgy az eredeti változatát készítő Sam Raimi is beleegyezett).

A Fede Alvarez által készített Gonosz halottnak csupán a kiindulópontja egyezik meg az 1981-es Sam Raimi-féle Evil Deaddel, és innentől kezdve csupán vannak hasonlóságok a két film közt, és ez engem hatalmas örömmel töltött el. Merthogy egy remake esetében elkészíthették volna az eredeti változatot pontról pontra, csak mondjuk a mai filmes technológiával, de szerencsére nem ez volt a készítők szándéka, hanem sokkal inkább egy olyan film elkészítése, amely olykor tiszteleg az elődje előtt, de mer is egyben újat mutatni. Tehát összehasonlítani a két filmet történet szempontjából igazán nagy hiba lenne, főleg filmes élmény szempontból. Én megpróbáltam sokkal inkább úgy kezelni az új Gonosz halottat, mintha egy alternatív idősíkban játszódna, amelynek vannak némi visszautalásai a 81-es változatára, de mégis egy merőben más filmet fogunk végül kapni. A két film történeti összehasonlításával kapcsolatban többet nem is szeretnék írni, ezért hát térjünk át más nézőpontokra.

Már az 1981-es változat is egy igencsak fajsúlyos horrorfilm volt, így az elengedhetetlen volt, hogy Fede Alvarez változatának is meg kellett ennek felelnie, és ebben nincs is hiba. Sőt, talán erre még sikeresen is rá tudtak tenni egy plusz lapáttal a készítők, merthogy az Alvarez-féle változat, sok esetben még brutálisabbra vizsgázott, mint az eredeti. Viszont talán a túlzott brutalitása miatt nálam mégsem tudta elérni azt a fajta zsigeri félelemkeltést, amit Sam Raiminek sikerült anno annak idején.

Sok helyen olvastam, hogy Evil Dead filmet készíteni Bruce Campbell (alias Ash) nélkül hatalmas hiba, merthogy szinte összeforrt a két fogalom ekkorra már. Ezzel valahol egyet tudok érteni, még úgy is, hogy szerintem Ash kultikus karaktere csak a második Gonosz halottak részében született meg. Na de ne szomorkodjunk ezen, ugyanis egy aprócska cameo erejéig itt is tiszteletét teszi, igaz, csak a stáblista végén, de be kell hogy valljam, nekem egyáltalán nem hiányzott a karaktere, és így döntően nem is befolyásolhatja mindez a véleményemet a kész filmről. Bár az is tény, hogy a női Ash karaktere, akit a filmben Mia (Jane Levy) testesít meg, sikeresen tudta pótolni nálam Bruce Campellt. Szerencsére a többi karaktert sem igazán éreztem csak amolyan biodíszlet karakternek, így a küzdelmük az életben maradásért, egészen hitelesre vizsgázott nálam.

Összegezve a filmet, csak annyit írnék, hogy bár minden remake ilyen lenne, akkor valószínűleg sokkal befogadóbbak lennék eme filmes kifejezés hallatán, merthogy nálam mindez bőven megért négy csillagot.