Elvárásokon felüli gondolati tartalommal bír ez a film. Nos, attól nem kell tartani, hogy a szürrealisztikus érzelmi tartalomtól távol maradunk – minden, amire nem is számítottunk, hogy kimondható, az kimondásra kerül. Kissé hasonlít a Nem félünk a farkastól című filmes eposzra. Hogy mi is az alapkonfliktus? Az nem kevesebb és nem több, mint a házastársi, vagy még inkább emberi kapcsolatoknak a mindennapok szürkesége révén állóvízzé lett mivolta. Nem túlzás állítani, hogy az összetűzések elemi jellege nem csupán a nő-férfi civódások egymásutánja, hanem egy kicsit mélyebb. A freudi értelemben vett elfojtás, mint egy hosszan tartó terápiában, mind felszínre kerül. Szereplőink az érzelmek felkavaró hullámain hömpölyögve, mit sem tudva saját céljaikról és valódi vágyaikról, anakronisztikus módon képtelenek felülkerekedni bemerevedett elképzeléseiken. A jól berögződött szociális keretek szétfeszíthetetlensége a megváltás iránti olthatatlan vágyódás fő akadálya. A folyton ismétlődő, de kiszámítható mókuskerék nem unalmas, hanem megszokott. Mindazok számára, akik esetleg párkapcsolatban leledzenek, mindenképp érdekes lehet. Hossza miatt olyan már, mint egy pszichopatológiai tankönyv – a film jelenetei között a néző itt úgy keresgél, mint ama említett könyv lapjaiban. A megoldása nem természetszerűen adódik, érdekes. A hosszú párbeszédek, rejtett tartalmak elemzése mindazonáltal eléggé nehéz, tehát kikapcsolódásra nem kifejezetten alkalmas.
Elvárásokon felüli gondolati tartalommal bír ez a film. Nos, attól nem kell tartani, hogy a szürrealisztikus érzelmi tartalomtól távol maradunk – minden, amire nem is számítottunk, hogy kimondható, az kimondásra kerül. Kissé hasonlít a Nem félünk a farkastól című filmes eposzra. Hogy mi is az alapkonfliktus? Az nem kevesebb és nem több, mint a házastársi, vagy még inkább emberi kapcsolatoknak a mindennapok szürkesége révén állóvízzé lett mivolta. Nem túlzás állítani, hogy az összetűzések elemi jellege nem csupán a nő-férfi civódások egymásutánja, hanem egy kicsit mélyebb. A freudi értelemben vett elfojtás, mint egy hosszan tartó terápiában, mind felszínre kerül. Szereplőink az érzelmek felkavaró hullámain hömpölyögve, mit sem tudva saját céljaikról és valódi vágyaikról, anakronisztikus módon képtelenek felülkerekedni bemerevedett elképzeléseiken. A jól berögződött szociális keretek szétfeszíthetetlensége a megváltás iránti olthatatlan vágyódás fő akadálya. A folyton ismétlődő, de kiszámítható mókuskerék nem unalmas, hanem megszokott. Mindazok számára, akik esetleg párkapcsolatban leledzenek, mindenképp érdekes lehet. Hossza miatt olyan már, mint egy pszichopatológiai tankönyv – a film jelenetei között a néző itt úgy keresgél, mint ama említett könyv lapjaiban. A megoldása nem természetszerűen adódik, érdekes. A hosszú párbeszédek, rejtett tartalmak elemzése mindazonáltal eléggé nehéz, tehát kikapcsolódásra nem kifejezetten alkalmas.