A rendező a hangulatteremtés és a fizikai gyötrelmek érzékletes megjelenítésén túl is képes volt felmutatni rendezői erényeket ebben a filmben, méghozzá a csoporton belüli viszonyok, majd az ebből következő magányos lelki folyamatok ábrázolása terén — amelyek révén végül többről is tud szólni ez a film, mint Harry Potter leonardodicapriózásáról. 70/100 Több
Utolsó mondatban még szeretném ajánlani – a Dzsungel helyett – a nagyon hasonló témájú Zuhanás a csendbe című alkotást, ahol ténylegesen, minden sallang és „hamis hang” nélkül láthatjuk, milyen az, amikor egy ember mérföldekkel a saját testi és lelki erején felül teljesít az életben maradásért. 3/10 Több
A Dzsungel tehát hiába nem egy korszakalkotó remekmű, de még csak nem is egy tanulságokkal teletűzdelt történetet mesél el. Viszont a műfajában rejlő lehetőségeket maradéktalanul sikerült kihasználnia és a játékidő teljes részében a mozi termen kívül hagyjuk a valóságot. McLean az eddigi - nem túlzottan veretes - filmográfiájának csúcsa ez a mozi és Radcliffe is egyre távolabb kerül attól, hogy az emberek még mindig Harry Potterként azonosítsák.
