A Mindhunter remek betekintést nyújt a profilozás megszületésének folyamatában, annak nehézségeibe.
Mára a nyomozók, profilozók munkáját nagyban segíti a VICAP rendszer is, ami egy államok közötti bűnügyi nyilvántartó rendszer.
Egy profilozó az elkövető testalkatát, esetleges fogyatékosságait, szokásait, körülbelüli életkorát, családi hátterét, fizikai tulajdonságait, iskolázottságát képes csak az adott információk, az elkövetés módja, jellemzői alapján feltérképezni.
A harmadik nagy horderejű ügyben sem volt szükség hosszabb nyomozásra. Ez az elkövető, Edmund Kemper önként feladta magát. Az üggyel kapcsolatban tehát nem a nyomozás az érdekes, hanem a Kemperrel folytatott börtöninterjú.
John E. Douglas számos könyvet írt a témában. Érdemes elolvasni őket.
John E. Douglas 1944-ben született (vagy 1945-ben, érdekes, hogy a születési év kétséges). Ő volt az egyik FBI különleges ügynök, aki nevével egyet jelentett a profilozás. Kezdetben mesterlövész volt, majd túsztárgyaló, de egyre nagyobb figyelmet fordított a gyilkosok lélektanára, bár kérdéseit, ötleteit a kor nehezen fogadta el. Mikor az elmélete szabad utat kapott, a társával együtt egyre veszélyesebb sorozatelkövetőkkel készítettek interjúkat, beszélgettek el tetteik motivációjáról stb. Maga a Mindhunter sorozat azért is érdekes, mert mag a többi sorozat a profilozást már, mint elfogadott és szinte tévedhetetlen eszközt alkalmazza, addig ez a páros volt, akik megalapozták a profilozást, mint tudományt. Ebben a sorozatban azt ismerhetjük meg, hogy a két FBI ügynök milyen buktatókon ment át a projekt alatt, hogyan jött létre az a bizonyos adatbázis, röviden, hogy hogyan is született meg a profilozás maga.
Bill Tench fia szelektív némaságban szenved, ami az emberek 0.8%-ának esetében - életük valamely fázisában - bekövetkezik.
Holden Ford és Bill Tench karaktere két valódi FBI profilozón alapszik, John Douglason és Robert K. Ressleren.
Az interjúk a valódi szövegeken alapultak a sorozatgyilkosokkal, olykor szóról szóra.