Kétséget kizáróan nagyon szerethető és addiktív tud lenni. Nálam legalábbis mindenképp. Egyszerűen nem lehet megunni az ember szinte azonnal újra megszeretné nézni. Szinte kötelező lett ezt a filmet megnézni annyira csúcs szuper darab.
A film kisiskolások kezdeményezése nyomán jött létre. Délutáni foglalkozásokon önmaguknak adtak elő játékokat, a való életből ellesve. Ebből készített Amole Gupte másfél órás filmet, és magára osztotta az egyik főszerepet (a legnegatívabbat, Mormogi,... Több a hinditanár szerepét), és kisfiára a címszerepet (de milyen jól tette!).
Kedves történet, vicces helyzetekkel, aranyos szereplőkkel, és én végig azon morfondíroztam, hogy miért nincs a kisfiúnak ebédje. A film utolsó részében kiderül, és ez az amiért elkészült ez a film is. Az üzenet, amit hordoz, szíven ütött.
Utoljára ilyen nagyon ütős, és társadalmi szempontból "tabu" témáról és kisgyerekekről szóló filmet Aamir Khantól láttam, a Taare Zameen Part.
(Személyes megjegyzés: jó volt látni Vidyut Jamwalt, aki szöveg nélküli háttérszereplőként tűnik fel, mint az angol tanárnő (Divya Dutta) vőlegénye, majd férje.)
