Sok jót olvastam már erről a filmről, és a legtöbb filmes oldalon is elég pozitív az értékelése. Ha ez nem lett volna elegendő, hogy másfél órát rászánjak eme produkcióra, ráadásként még itt pozitívan véleményezték, így gondoltam, miért ne tehetnék vele egy próbát. A végeredmény számomra kissé felemásra sikeredett, de egy pillanatra sem bánom a filmre szánt másfél órát.
A legtöbb helyen két, egyértelműen klasszikusnak számító horrorfilmhez hasonlítják eme filmet; az egyik az 1968-as, Roman Polanski rendezte Rosemary gyermeke, a másik pedig az 1976-os, Richard Donner által készített Ómen. A film megnézése előtt kissé erősnek, vagy akár írhatnám azt is, hogy túlzásnak éreztem ezt, viszont a megtekintése után azt kell, hogy írjam, van benne igazság. A film atmoszférája tényleg magával ragadó volt, ráadásként az elnyújtott feszültségteremtés is kimondottan jól dolgozik. Viszont engem két dolog nem győzött meg.
Az egyik maga a történet, vagyis inkább annak a tálalási módja. Nagyon közel állnak a szívemhez az oly fajta misztikummal bővelkedő történetek, mint ami itt is jelen van, viszont ennél a történetnél kissé úgy éreztem, hogy a készítők inkább törekedtek arra, hogy a film nézőjét az utolsó utáni pillanatig kételyben tartsák azt illetően, hogy valójában mire is hegyeződik majd ki az egész történet, és ezáltal kissé háttérbe is szorították a misztikumot. Ezt persze abból a szempontból egész ügyesen oldották meg, hogy végig építkeztek egyfajta feszültségre és baljós hangvételre, de sajnos a történet mozgatórugójának a megértésére nem adtak kellő játékidőt, így én egy kissé összecsapottnak éreztem a befejezést.
A másik dolog, ami nem nyerte el a tetszésemet, az a kimondottan ingadozó színészi alakítások. Mert míg a filmbéli Alison karakterét játszó Cristina Raines alakítására már-már a tökéletes jelzőt használnám, addig a másik fő karaktert (Michaelt) alakító Chris Sarandon kimondottan fásultan hozza a rábízott szerepet, ráadásként pedig mindkét színésznek szinte majdnem ugyanannyi játékidő áll a rendelkezére.
Sajnos e két negatívum nálam kellő mértékben lerontja a teljes film megítélését, pedig minden más tekintetben tényleg egy kimagasló alkotás született, de így nálam csak egy kimondottan erős közepes lett a végeredmény.
61 Az őrszem (1977)
Miután még nem áll kész a házasságra, a divatmodell egy hihetetlenül szép brooklyni házba költözik, ahol egyre ijesztőbb dolgok történnek vele, melyek lassan az őrületbe... több»
Szereplők: Christopher Walken, Jeff Goldblum, Richard Dreyfuss, Eli Wallach, Arthur Kennedy
