1977. A magyar filmgyártás egyik sarkalatos pontja, mérföldköve. Igaz, nem akkor, hanem később, de megcsinálják az első magyar horrorfilmet. Nálunk igaz, krimi néven futott, de később átnevezték horror műfajúra, amit természetesen ki is érdemelt. A szocializmusban minden más volt, így a film öt évre dobozba került, majd 1984-re elnyerte végső formáját, ahogyan ma is láthatjuk.
Persze a kétkedők nyugodtan nevezhetik film noirnak vagy thrillernek, hiszen mindkettő valamilyen szemszögből igaz. A rendező, Fazekas Lajos jó érzékkel nyúlt a forgatókönyvhöz, bár nem volt nehéz, hiszen azt is ő írta. Ami kifejezetten félelmetessé teszi, a fekete-fehér filmkockák és a lepusztult, szinte hangulattalan, szocreál légkör. Minimalista díszletek és szürke, jellegtelen kisembereket felsorakoztató film. Ami persze nem igaz, hiszen zseniális a szereposztás.
Óriási kedvencem a sorozatgyilkost játszó Márkus László és a lerobbant áldozat, Gyöngyössy Katalin. Kifejezetten drámai hangulatot adnak a filmnek. Kern András szerepe szerint most egy ambiciózus nyomozót játszik, aki mindenképpen a végére akar járni az eltűnt nők rejtélyes ügyének. A főnöke (Kézdy György), aki kissé már elfáradt a végtelen szolgálattól, és belefásult a munkába, csak nagyon nehezen adja meg az engedélyt egy karácsonyi járőrözésre. Végül Kern és a kollégáját játszó Szabó Gyula elindulnak az ünnepekkor, hogy valami nyomra találjanak.
A zene, ami nagyon eltalált, és illik is a filmhez, Vukán György munkáját dicséri. Félelmetes képsorok, ahogy a nő Defektet kap a kiszórt üvegcserepektől, és elindul az esőben valami házat keresni, ahol éjszakára meghúzhatja magát, és reggel tovább indul. A sztori két szálon fut. Az egyiken a nőt követhetjük nyomon, a másikon pedig Gedeont, a nyomozót, amint kitartóan kutat a nyomok után. A nő végül megtalálja a házat az erdei úton, ahol a gyilkos él, aki beengedi. A nő örül a szállásnak, mire Márkus közli, csak csendesen, mert a felesége beteg.
A nő ezt tiszteletben tartja, és csendben leül, mire a férfi kimegy száraz ruhát keresni neki. Egy ideig kedvesen, aranyosan viselkedik, majd ismét kimegy, és meztelenül rátámad a nőre. Drámai képsorok, a nő fedetlen keblekkel, sikoltozva menekül, az aberrált férfi követi őt, és meg akarja ölni. A nő dulakodás közben egy szoborral leüti, és a férfi belehal a sérülésbe. Majd, mikor a sokkból magához tér, elkezdi eltüntetni a nyomokat. De csak ezután jönnek még a meglepetések...
A csattanó, hogy közben Gedeon és társa is odaérnek az elhagyatott házhoz. A poént nem lőném le, tényleg érdemes rá időt szakítani. Igazi kelet-európai horror, annak minden hibájával és bájával. Nem tökéletes, de szerethető mozi, amit Kern és Márkus játéka tesz még felejthetetlenebbé számunkra.
Férfi: Beteg a feleségem
Nő: Értem. Mi baja?
Férfi: Beteg.
A párbeszédek minimalizáltak, lényegre törők, egyben szürreálisak is kissé. Mint maga az első magyar horrorfilm. Hibái is akadnak, de melyik filmnek nem, a leglátványosabbat viszont leírom. A sztori karácsonykor játszódik, és a fák még erősen lomboznak. Igaz, ez semmit nem von le a film értékéből. 66 perc horror 77-ből. Csak nézzük meg! Semmi több.
